Kirby and the Rainbow Paintbrush

Leírás

A Kirby and the Rainbow Paintbrush története ott veszi kezdetét, amikor egy rejtélyes portál elszívja Dream Land színeit, mozdulatlanságra kárhoztatva Kirbyt és Waddle Deet, amíg Elline, a tündér vissza nem adja mozgásképességüket mágikus ecsetjével. Elline egykori barátját, Clayciát nevezi meg a zavar forrásaként, majd hét, agyagból megformált világon keresztül vezeti a párost az ellopott színek visszaszerzésére. A boldogság helyreállításának klasszikus Kirby-téma itt tapintható minőséget kap: a díszlet modellező agyagra emlékeztet, látható ujjlenyomatokkal, puha felületekkel és miniatűr karakterekkel, ami az egészet egy életre keltett játékkészlet benyomását kelti.

Kirby végig labdaformában marad, nem tud sétálni vagy ugrani; a játékos az érintőképernyőn megrajzolt szivárványkötelekkel irányítja mozgását, hidal át szakadékokat és kerüli el az akadályokat. A hurokba rajzolt kötél gyorsítja a gurulást, az érintések pörgő támadást váltanak ki, a 100 csillag begyűjtése után elérhető Star Dash pedig a megerősített blokkokat is szétroncsolja. A járműves pályák során Kirby tankká, tengeralattjáróvá vagy rakétává alakul át, ami új kihívást jelentő stylus-kezelést igényel. A kiegészítő szereplők, a lándzsás Bandana Waddle Dee-k hagyományos kontrollerrel irányíthatók, az amiibo figurák pedig Kirby, King Dedede és Meta Knight számára biztosítanak képességeket.

A játék közvetlen elődje, a Nintendo DS-re megjelent Kirby: Power Paintbrush (a PAL régión kívül Canvas Curse) volt az első, amely elvetette a hagyományos mozgást a stylus alapú irányítás kedvéért. A Kirby and the Rainbow Paintbrush ezt az elvet emeli át a nagyobb GamePadre, kooperatív játékkal és járműtranszformációkkal bővítve, a sprite alapú grafikát pedig nagyfelbontású, agyagszerű látványvilágra cserélve. Az anyaghasználat központba helyezésével a Kirby’s Epic Yarn örökségét folytatja, bár az érintőképernyőre való állandó fókuszálás miatt a játékos gyakran a GamePadre kényszerül figyelni a televízió képernyője helyett.

A korabeli fogadtatás vegyes volt: a kritikusok dicsérték az agyag-stílust, a zenei aláfestést és a pályatervezést, de megoszlottak a vélemények a stylus-irányítás pontosságáról. A kötélrendszer kreatív és a kooperatív mód szórakoztató, ugyanakkor a játékélményt nehezítik a holtterek, a kiszámíthatatlan ütközésvizsgálat és a két képernyő közötti figyelem megosztása. Bár kereskedelmi szempontból alulmúlta a várakozásokat és a Wii U egyik kevésbé ismert exkluzív címe maradt, vizuális identitása a mai napig különleges helyet biztosít számára a gyűjtők polcain.