Golfamania

Leírás

A Golfamania a Sega azon kísérlete volt, hogy a szabványos 8-bites sportélményt tartós karakterfejlődéssel emelje magasabb szintre. A Sanritsu által fejlesztett és a Sega által 1990-ben kiadott alkotás kizárólag PAL területeken (Európában és Ausztráliában), valamint Brazíliában jelent meg, teljes mértékben kihagyva az észak-amerikai és japán piacot. A játék a Master System egy átmeneti korszakát rögzíti, amikor a fejlesztők már nem pusztán egyszerű arcade portokat, hanem mélyebb, a konzol sajátosságaira építő élményeket igyekeztek kicsikarni az öregedő hardverből. A tervezési irány távolodott az olyan korábbi címek egyszerű, azonnal játszható mechanikáitól, mint a Great Golf, és helyette egy meglepően masszív, időigényes szimulációt kínált a kitartó játékosoknak.

A játékmenet egy hagyományos felülnézeti pályatérképre és a golfozó mögötti, lendítésre fókuszáló nézetre épül, amely egy gyors, háromkattintásos lendítésmérőt használ a pontosság és az erő mérésére. A címet mégis a korszakban forradalminak számító, Create-a-Player üzemmód teszi különlegessé. A játékosok tapasztalati pontokat szereznek par vagy annál jobb ütésekkel, amelyeket aztán karakterük erejének, pontosságának és irányításának fejlesztésére fordíthatnak. Ez az RPG-elemeket tartalmazó fejlődési rendszer teszi a kezdetben könyörtelen lendítésmérőt idővel kezelhetőbbé. A játék Practice, Stroke, Match és Pro Tournament módokat kínál, akár négy játékos számára, váltakozó körökkel.

Technikai szempontból a játék figyelemre méltó az elemről táplált, kazettába épített RAM miatt, ami a Master System sportjátékoknál ritkaságnak számított, és lehetővé tette a játékosok számára a karakterstatisztikák automatikus mentését. A késői megjelenésnek köszönhetően a vizuális megjelenítés jól kiforrott; a játék kihasználja a Master System gazdag színpalettáját, részletes, élénk fairway-nézeteket kínálva, amelyek sok 8-bites kortársát felülmúlták. Ugyanakkor a kazetta tárhelykorlátai vagy fejlesztési megkötések miatt a Golfamania mindössze egyetlen 18-lyukú pályát tartalmaz. A hangzás hasonlóan korlátozott, egyetlen ismétlődő háttérzenére épül, bár tartalmaz digitalizált beszédszintetizátort olyan felkiáltásokhoz, mint a “Great Shot!”.

A megjelenéskor a Golfamania általánosságban pozitív fogadtatásban részesült, sok kritikus a harmadik konzolgeneráció egyik legjobb golfszimulációjaként értékelte. A magazinok dicsérték a letisztult kezelőfelületet, az élénk grafikát és a karakterfejlődési rendszer addiktív mivoltát, amely komoly ösztönzést adott az újrajátszásra. Ugyanakkor a visszajelzéseket folyamatosan árnyalta a pályák választékának hiánya miatti éles kritika, hiszen az azonos 18 lyuk ismételt végigjátszása csorbította a hosszú távú vonzerőt. Visszatekintve, a PAL Master System könyvtár egy ragyogó, de hibákkal terhelt ékköve, amelyre úgy emlékszünk vissza, mint ami már az olyan címek előtt úttörő szerepet vállalt a sport-RPG mechanikákban, mint a Minna no Golf vagy a Mario Golf, még ha nem is rendelkezett elegendő tartalommal ahhoz, hogy ezt teljes mértékben kihasználja.