New 3D Golf Simulation: Harukanaru Augusta

Leírás

A New 3D Golf Simulation: Harukanaru Augusta az árkád jellegű egyszerűséget egy kifinomult, matematikai alapokra épülő szimulációra cserélte a világ egyik legexkluzívabb golfpályájának megjelenítésekor. Az 1991 elején, a konzol bevezető évében megjelent cím a T&E Soft technikai bravúrja volt: a fejlesztők bebizonyították, hogy a PC-98-ra készült, nagy hűségű golfszimulátor átültethető a 16-bites hardverre.

A játék speciális bővítőchipek nélkül is képes komplex geometriai és professzionális fizikai modellezésre. Ez volt az első olyan otthoni konzolos alkotás, amely a hivatalosan licencelt Augusta National Golf Clubot dolgozta fel. Egy olyan korszakban, amikor a legtöbb golfjáték még fiktív pályákkal operált, a T&E Soft digitalizálta a georgiai helyszín valós távolságait és topográfiáját. Saját fejlesztésű „New 3D” motorjuk a ray-casting és a voxelszerű renderelés egy sajátos formáját használta, amely talajszintű, pszeudo-3D perspektívát generált. A 8-bites korszak lapos, felülnézeti térképeivel ellentétben a Harukanaru Augusta lehetővé tette a játékosoknak, hogy vizuálisan mérjék fel a green lejtését – ez 1991-ben példa nélküli elmélyülést biztosított.

A játékmenet középpontjában a precizitást és gondos pályamenedzsmentet igénylő, háromkattintásos ütésrendszer áll. A játékosoknak az Augusta mind a 18 lyukán keresztül kell navigálniuk, figyelembe véve olyan apró részleteket, mint a szélsebesség, az irány, vagy a fairway és a rough közötti súrlódási különbségek. A felület osztott képernyős: bal oldalon a labda aktuális helyzetének 3D-s renderelése, jobb oldalon pedig egy taktikai felülnézeti térkép látható. Fontos újítás volt a zöld felületet jelző rács, amely mozgó pontokkal mutatta a lejtés irányát, így a játékosnak egy profi caddy szakértelmével kellett gondolkodnia. A megengedőbb címekkel szemben a Harukanaru Augusta bünteti a rossz ütőválasztást és az erőszakos ütéseket, így a szó legszorosabb értelmében vett szimulációról van szó.

A T&E Soft történetében ez a cím alapozta meg a későbbi globális sikersorozatot. Ez fektette le a Masters és a Waialae no Kiseki (True Golf Classics) sorozatok technikai alapjait. Bár a későbbi részek – mint például a Pebble Beach no Harukanaru Umi – már folyékonyabb animációkkal és digitalizált golfozó sprite-okkal finomították a motort, az eredeti változat a Super Famicom CPU-ját a határaiig feszítette a röppályák és a terepi ütközések kiszámításával. A némileg lassabb képernyőfrissítés 1991-ben csak növelte a szimuláció komolyságát és súlyát.