Hōkago Ren’ai Club: Koi no Étude (Limited Edition)

Leírás

A Thunderhawk II a Core Design meghatározó repülésszimulátorának folytatása. A kilencvenes évek közepének technikai csúcsteljesítményeként tartják számon, amely kiválóan demonstrálja a fejlesztők azon képességét, hogy gyors, folyamatos 3D-s harci élményt nyújtsanak a korai 32-bites hardvereken. Elődjével ellentétben – amelyet a Mega-CD korlátai kötöttek –, ez a cím maradéktalanul kihasználja az új generációs sokszög-alapú renderelést, egy olyan arcade-stílusú repülési élményt alkotva, ahol a tempó és a látványvilág fontosabb, mint a realisztikus aerodinamika.

A játékmenet a továbbfejlesztett Thunderhawk-motorra épül, amely textúrázott sokszögekkel jelenít meg nagy léptékű, 3D-s csatatereket, meglepően kevés grafikai hibával (pop-in). A testreszabható fegyverzetrendszer lehetővé teszi, hogy a játékosok minden egyes bevetés előtt AH-73M helikopterüket gépágyúk, rakéták és speciális eszközök – például a tűz és felejtsd el típusú Maverickek – kombinációjával szereljék fel. Ez a taktikai réteg kiemelt jelentőséggel bírt, hiszen a 24 küldetés során a tűzerőt a különféle környezetek, a Panama-csatornától a Dél-kínai-tengerig terjedő igényeihez kellett igazítani.

Technikai szinten a Saturn-verzió azért nevezetes, mert több kulcsfontosságú területen is felülmúlja a PlayStation-kiadást. A játék csaknem folyamatos 30 képkocka/másodperc sebességgel fut, és képes egyszerre tucatnyi aktív földi célpontot és lövedéket kezelni anélkül a drasztikus lassulás nélkül, amely sok más korai 32-bites játékra jellemző volt. A szoftver a Saturn kétprocesszoros architektúráját használja a környezeti “clipping” és árnyékolás kezelésére, ami tisztább képet eredményez, mentesebb a korabeli PlayStation-címeket gyakran sújtó „poligon-remegéstől”. Az élményt a moziszerű Redbook audio-filmzene és a küldetési eligazításokhoz használt, kiváló minőségű digitalizált beszédhang teszi teljessé, ami az akkori elvárásokhoz képest prémium színvonalat képviselt. A fejlesztők kiválóan értettek a hardver optimalizálásához, bebizonyítva, hogy a Saturn képes volt a konkurenciánál jobb teljesítményre, ha a fejlesztők megfelelő mélységben ismerték a gép architektúráját.

Megjelenésekor a Thunderhawk II általános elismerésben részesült, különösen megdöbbentő technikai teljesítménye miatt. A kritikusok dicsérték a játék elsöprő képfrissítési sebességét és a harc intenzitását, gyakran emlegetve a címet a helikopteres lövöldözős játékok új etalonjaként. A játékosok szintén lelkesedtek a „hollywoodi” hangulatért, amely a száraz katonai célkitűzéseket robbanékony, nagy téttel bíró szituációkra cserélte. Bár a szimulációk tisztelői közül néhányan túlságosan arcade-szerűnek találták az egyszerűsített irányítást – amely lehetővé tette az oldalazó mozgást és a szinte azonnali fordulókat –, visszatekintve a Saturn korai 3D-s könyvtárának egyik ékköve, amely a küldetések változatossága és feszesebb teljesítménye okán méltán állítható párhuzamba a Sony-féle Warhawk alkotással.