Pro-Pinball: The Web

Leírás

A Pro Pinball: The Web paradigmaváltást jelentett a virtuális flipperjátékok műfajában. Míg a kortárs alkotások, mint a True Pinball vagy a Tilt! gyakran változatos asztalok gyűjteményét kínálták, a Pro Pinball kizárólag egyetlen, rendkívül komplex gépre fókuszált. Ez az egyetlen asztal addig sosem látott mechanikai részletességgel bírt; a játékot nagy felbontású, előrenderelt elemekből építették fel, amelyek hűen tükrözték a forrásfájlok minőségét, így a Saturn egy sűrű, atmoszférikus környezetet tudott megjeleníteni.

Az élmény egy csúcstechnológiás, kiberpunk ihletésű asztal köré épül, mély, többrétegű küldetésstruktúrával. Ellentétben a korábbi játékok egyszerűbb, „találd el a villogó fényt” típusú célkitűzéseivel, a The Web megköveteli a játékosoktól, hogy meghatározott sorrendeket hajtsanak végre a végső „Frenzy” módok eléréséhez. Az elmerülést a technikai kivitelezés alapozza meg: a játék elképesztően kifinomult labdafizikával rendelkezik, amely figyelembe veszi a súrlódást, a pörgést és a lendületet, olyan realizmussal, amely meghaladta kortársaiét. A hangzás szintén csúcsminőségű: a Redbook CD-DA sávok rideg, indusztriális hangsávot biztosítanak, amely kiegészíti az ütközők és a karok mechanikus effektjeit, koherens „arkád pince” hangulatot teremtve.

A Sega Saturn könyvtárában a játék egy kiélezett piaci verseny élvonalában helyezkedik el. A True Pinball-hoz képest, amely a Saturn VDP2 chipjét használta négy asztal éles, nagy felbontású megjelenítésére, a The Web egy klinikai pontosságú szimulátor maradt. Míg előbbi az „Amiga-stílusú” megközelítésre és a könnyű kezelhetőségre épített, utóbbi a labda pörgésének és lendületének részleteire összpontosított. A rendszer másik „arany standardjával”, a KAZe’s Digital Pinball: Last Gladiators címmel szemben is másfajta élményt nyújt. Míg a Last Gladiators a japán arkádtermek nyers visszajelzéseit és harsány stílusát ragadja meg, a The Web egy fizikai szimulációs laboratóriumnak érződik, amely a 90-es évek közepén konzolokon ritka, professzionális precizitást és időzítést követel.

PAL-régiós címként ez a játék azt a korszakot képviseli, amikor az európai fejlesztők nem spriteszám-növeléssel, hanem bonyolult matematikai modellezéssel tolták ki a 32-bites hardver határait. Bár a Saturn és PlayStation verziók vegyes kritikákat kaptak, a DOS/PC változatot elismertség övezte. A konzolokra történő optimalizálás ellenére a szimuláció-intenzív fejlesztés ezeken az eszközökön mindig kompromisszumokkal járt. Mégis, a bátor, egyetlen asztalra korlátozódó tervezői döntés, bár marketing szempontból kockázatos volt, végül a játék legnagyobb erősségévé vált. Aki felfedezné a korszak flipper-szimulációit, annak mindenképpen érdemes próbát tennie vele.