Tourist Trophy: The Real Riding Simulator (Platinum)

Leírás

A Tourist Trophy: The Real Riding Simulator keretében a Polyphony Digital és a széria megálmodója, Kazunori Yamauchi 2006-ban a legendás autós fizikai motorjukat teljes egészében a motorversenyzés világára hangolták át. A PlayStation 2 életciklusának végén megjelent alkotás tökéletes lenyomata annak az érának, amikor a kompromisszumok nélküli, szimuláció-központú tervezés dominált. A fejlesztők hátat fordítottak az olyan címek árkádos, megengedőbb kezelhetőségének, mint a MotoGP vagy a Splashdown, és helyette egy kíméletlen, hiperrealisztikus fizikai modellt állítottak a középpontba. A Polyphony motorrajongóinak szenvedélyes projektjeként a játék a Gran Turismo 4 motoros megfelelőjeként is felfogható, ugyanazt a technológiai hátteret használva a globális motorkerékpár-kultúra előtti tisztelgéshez.

A játék több mint 100 licencelt motorból álló kínálatot vonultat fel olyan gyártóktól, mint a Honda, a Yamaha, a Kawasaki és a Ducati, az 1970-es évek klasszikusaitól egészen a modern szuperbike-okig. A fejlődési rendszer a Gran Turismo formuláját követi: a játékosoknak szigorú, szintekre osztott licencvizsgákat kell teljesíteniük, mielőtt a haladó bajnokságokba nevezhetnének. A Tourist Trophy azonban bevezet egy alapvető mechanikát, amely az autós szimulátorokból hiányzik: a versenyző testét. Nem csupán a felfüggesztést és az áttételezést hangolhatjuk, hanem a motoros fizikai testhelyzetét is – a dőlésszöget, a fejmozgást és a lábak pozícióját –, ami dinamikusan befolyásolja a súlypontot és a kanyarvételi íveket. Ráadásul a játékosok valódi bukósisakok, bőrruhák és csizmák százait oldhatják fel, hogy teljesen felszereljék virtuális versenyzőjüket.

Technikai szempontból a fejlesztés közvetlenül a Gran Turismo 4 optimalizált grafikus motorjára támaszkodott, a kiöregedő PlayStation 2 hardvert a határaiig feszítve. Kiemelkedő teljesítmény a motorok részletgazdagsága és a mozgásvezérelt animációk folyamatossága, mindez stabil 60 képkocka/másodperc sebességgel. Számos pálya érkezett át a GT4-ből, köztük a kimerítő Nürburgring Nordschleife és Trial Mountain, kiegészülve motoros specifikus pályákkal, mint például Valencia. A részletes animációk miatt azonban a Polyphony korlátozni kényszerült a futamokat: egyszerre legfeljebb négy motor lehet a pályán, ami némileg magányos élményt eredményezhet. Emellett a hagyományos valutarendszert eltávolították; a motorokat nem kreditekből vásároljuk, hanem egyedi, párbajszerű „Challenge” futamokon nyerhetjük el. A GT4-hez hasonlóan az NTSC verzió támogatta a 480p és 540p kimenetet 1080i-ben, a PAL kiadás azonban ebből kimaradt.

Megjelenésekor a Tourist Trophy a motoros puristák körében nagy elismerést aratott, a szélesebb közönség számára azonban megosztó maradt. A kritikusok dicsérték a páratlan fizikai motort, a látványos visszajátszásokat és a licencelt felszerelések mennyiségét, de a kevésbé elhivatott játékosok nehezményezték a meredek tanulási görbét, a steril menürendszert és a hagyományos gazdasági fejlődési út hiányát. Visszatekintve egy zseniális, egyedi kultklasszikus: mivel a Polyphony Digital soha nem készített közvetlen folytatást, a Tourist Trophy megmaradt a PlayStation 2 kétkerekű versenyszimulációinak végleges, időtálló etalonjaként.