Master Detective Archives: Rain Code

Leírás

A Master Detective Archives: Rain Code Yuma Kokohead, az emlékezetét vesztett nyomozótanonc és állandó kísérője, Shinigami, a hozzá kötött pajkos halálisten történetét követi nyomon. Együtt nyomoznak bűnügyekben Kanai Wardban, egy vállalati irányítás alatt álló városban, ahol szüntelenül esik az eső. Minden ügy a Rejtélylabirintusban (Mystery Labyrinth) csúcsosodik ki, egy álomszerű dimenzióban, ahol a bűntény igazsága változó folyosók, ellentmondások és szörnyűséges fantomok formájában ölt testet. A hangvétel a noir és a sötét fantasy ötvözete, ahol a súlyos összeesküvések és sokkoló fordulatok mellett helyet kap az abszurd humor és a különc karakterek közötti interakció. A Danganronpához hasonlóan az előre nem látható fordulatokra épít, de a halálos játszma helyett minden fejezet új karaktereket és rejtélyeket mutat be, így a történet szélesebb, epizodikus jelleget ölt.

A játékmenet Kanai Ward felfedezése és a Rejtélylabirintusban zajló nyomozás között váltakozik. A városban a játékosok nyomokat gyűjtenek, mellékküldetéseket teljesítenek, és szövetségesekkel lépnek kapcsolatba, hogy képességeket és fejlesztéseket szerezzenek. Miután összegyűlt a kellő bizonyíték, megnyílik a Labirintus, és a nyomozás logikai fejtörőkkel, quick-time eventekkel és „Reasoning Death Matches” párbajokkal teli, stilizált kazamatává alakul, ahol a játékosok a helyes bizonyítékokkal vághatják át a hazugságok hálóját. A vizuális novella stílusú történetmesélés, a felfedezés és az akcióközpontú fejtörők keveréke az Ace Attorney és a Danganronpa hibridjére emlékeztet, de sokkal filmszerűbb 3D-s tálalásban.

A játék rendezője Kodaka Kazutaka volt, a fejlesztést pedig a Too Kyo Games végezte a Spike Chunsofttal karöltve. A fejlesztés mintegy hat évig tartott, ahol az egyik legnagyobb kihívást Komacuzaki Rui karakteres 2D-s művészeti stílusának teljes 3D-s modellekbe való átültetése jelentette, miközben megőrizték azok egyedi báját. A csapat szakítani akart a Danganronpa zárt körű „halálos játszma” formátumával, és inkább egy olyan struktúrát építettek, ahol minden fejezet új szereplőket és eseteket vezet be. A Rejtélylabirintus rendszert a nulláról úgy tervezték meg, hogy interaktív fejtörő-kazamatának hasson, ne pedig bírósági tárgyalásnak, a játék Nintendo Switchre való optimalizálása pedig az egyik legkeményebb technikai akadálynak bizonyult.

A fogadtatás vegyestől a pozitívig terjedt. A kritikusok dicsérték a stílusos megjelenítést, a kreatív világépítést és Kodaka védjegyének számító fordulatokat, a finálét pedig gyakran kiemelték, mint erős lezárást. Néhányan azonban úgy érezték, hogy a középső fejezetek vontatottá váltak, a mellékküldetések unalmasak voltak, a Switch teljesítményét pedig hosszú töltési idők és képkockaszám-csökkenések nehezítették. Shinigami állandó jelenléte megosztotta a közönséget: voltak, akik élvezték a komikus ellensúlyát, mások viszont ismétlődőnek találták. E kritikák ellenére a Rain Code általánosságban a Danganronpa méltó utódjának bizonyult, amely friss lendületet adott a misztikus történetmesélésnek, tágabb, filmszerűbb keretek között. A játék több mint egy évvel később, néhány további funkcióval kiegészítve más platformokon is megjelent.