Bomb Jack

Leírás

A Garfield: Big Fat Hairy Deal ott kezdődik, amikor Garfield felfedezi, hogy Arlene-t elvitték a gyepmesteri telepre. Jon Arbuckle házából indulva utat kell találnia a külvilágba, hasznos tárgyakat gyűjtenie, kapcsolatba lépnie más karakterekkel, eljutnia a telepre, megmenteni Arlene-t és épségben hazatérnie. Odie, Nermal és számos kevésbé barátságos állat bukkan fel az út során, akik olykor segítik, de gyakran akadályozzák Garfield előrehaladását.

A játék flip-screen struktúrát alkalmaz, ahol minden helyszín egyetlen oldalnézetes képernyőt tölt ki. Garfield képes sétálni, ugrani, lehajolni, mászni, rúgni, tárgyakat felvenni és korlátozott számú eszközt magánál tartani. A haladás a tárgyak megfelelő helyeken történő felhasználásától függ: a tárgyakat elcserélhetjük más karakterekkel, elhagyhatjuk meghatározott helyeken, vagy akadályok elhárítására használhatjuk őket. A karakterek is szállíthatnak tárgyakat Garfield helyett, ami mérsékli a korlátozott inventárium miatti állandó visszajárkálást. A helyes sorrend ritkán nyilvánvaló, így a felfedezés és a kísérletezés elengedhetetlen. Garfieldnek emellett külön éhség- és fáradtságmérőket is menedzselnie kell. Az étel csillapítja az éhséget, míg a mozdulatlanság pihenést biztosít, ám az ellenségek és egyéb veszélyforrások gyorsabban merítik az energiáját. Ha Garfield éhes lesz, miközben ehető tárgyat cipel, akaratlanul is elfogyaszthatja azt, ami a későbbi fejtörőkhöz szükséges eszköz elvesztését jelentheti. Ez folyamatos nyomást gyakorol a játékosra egy olyan kalandban, amely egyébként is bővelkedik hosszas visszajárkálásban és próbálkozásban.

A program Commodore 64, ZX Spectrum, Amstrad CPC, Atari ST és Amiga rendszerekre jelent meg, a verziók jelentősen eltértek színvilágban és megjelenítésben. A fogadtatás vegyes, de alapvetően pozitív volt. A kritikusok gyakran méltatták a nagy, kifejező karakterspriteket, az animációt, a humort és a Garfield-univerzum hű ábrázolását. A negatívumok között az ismétlődő háttereket, a lassú mozgást, a homályos tárgyhasználati rejtvényeket, a kimerítő visszajárkálást és az alacsony újrajátszhatósági értéket említették. Retrospektív szemmel nézve a platformer mozgás, az inventárium-alapú fejtörők és a túlélő mechanikák ötvözete szokatlan egy korabeli licencelt játéknál, ám a ködös célkitűzések és a kegyetlen erőforrás-menedzsment próbára teszi a játékos türelmét.