Bridge-It

Leírás

A Garfield: Big Fat Hairy Deal ott kezdődik, amikor Garfield felfedezi, hogy Arlene-t elvitték a sintértelepre. Jon Arbuckle házából indulva kijáratot kell találnia, hasznos tárgyakat gyűjtenie, egyeztetnie a többi karakterrel, eljutnia a sintértelepre, kimentenie Arlene-t, majd hazatérnie. Odie, Nermal és több kevésbé barátságos állat is feltűnik az út során, akik néha segítenek, de gyakran akadályozzák Garfield előrejutását.

A játék flip-screen struktúrát használ, ahol minden helyszín egyetlen oldalnézetes képernyőt foglal el. Garfield sétálhat, ugorhat, behúzhatja a fejét, kúszhat, rúghat, tárgyakat vehet fel, és korlátozott számú holmit cipelhet magával. Az előrehaladás azon múlik, hogy kitaláljuk, melyik tárgyat hol kell használni: a dolgokat elcserélhetjük más karakterekkel, otthagyhatjuk bizonyos helyszíneken, vagy akadályok elhárítására használhatjuk őket. A karakterek is cipelhetnek tárgyakat Garfield helyett, ami csökkenti a korlátozott leltár miatti felesleges visszajárkálást. A helyes sorrend ritkán nyilvánvaló, így a felfedezés és a kísérletezés elengedhetetlen. Garfieldnek külön éhség- és fáradtságmérőt is menedzselnie kell. Az élelem csillapítja az éhséget, míg a pihenés regenerálja az energiát, de az ellenségek és egyéb veszélyek gyorsabban merítik a tartalékait. Ha Garfield éhes lesz, miközben éppen egy ehető tárgyat cipel, akaratlanul is elfogyaszthatja azt, ami tönkreteheti a későbbi feladványok megoldását. Ez folyamatos nyomást gyakorol a játékosra egy olyan kalandban, amely egyébként is sok visszajárkálásra és próbálkozásra épül.

A játék megjelent Commodore 64-re, ZX Spectrumra, Amstrad CPC-re, Atari ST-re és Amigára is, a verziók pedig jelentősen eltértek színvilágukban és kidolgozásukban. A fogadtatás vegyes, de összességében pozitív volt. A kritikusok gyakran dicsérték a nagy, kifejező karaktermodelleket, az animációt, a humort és a Garfield-karakterek hűséges ábrázolását. A bírálatok az ismétlődő háttereket, a lassú mozgást, az átláthatatlan tárgy-rejtvényeket, a sok visszajárkálást és az újrajátszhatóság hiányát emelték ki. Retrospektív szemmel nézve a platformer mozgás, a leltár alapú fejtörők és a túlélő mechanikák ötvözete szokatlan egy korabeli licencelt játékhoz képest, ám a homályos célok és a könyörtelen erőforrás-menedzsment ma már próbára teheti a játékos türelmét.