Red Alarm

Leírás

A Red Alarm nem sokkal a Virtual Boy megjelenése után érkezett, és a hardver 32 bites képességeinek technikai demonstrációjaként szolgált. A T&E Soft, a Hydlide és a Golf szériákról ismert stúdió fejlesztésében készült alkotás ritka kísérlet volt a teljes mértékben poligon alapú, 3D-s repülős lövöldözős játékok hordozható formátumba való átültetésére. Szakított a korabeli 16 bites konzolokon elterjedt sprite-alapú “ál-3D” megoldásokkal, és egy valódi drótvázas motorra épített, stílusjegyeiben közvetlenül az eredeti Star Wars Arcade és az Atari-féle Battlezone örökségét idézi.

A játékélményt a hat kiterjedt, folyosóalapú szinten átívelő 360 fokos mozgásszabadság határozza meg. A játékosok a “Tech-Wing” vadászgépet irányítják föld alatti alagutakon és ipari komplexumokon keresztül, miközben nagy sebességű légiharcokban vesznek részt és precíziós bombázásokat hajtanak végre. Jelentős újítás volt a négy különböző kameranézet integrálása – beleértve a belső nézetű pilótafülkét és több külső követő kamerát –, ami lehetővé tette a játékosok számára, hogy a sztereoszkópikus hatás “mélységét” kényelmüknek megfelelően állítsák be. A játék emellett kifinomult radarendszerrel és elágazó pályarendszerrel rendelkezett, ahol rejtett kijáratok felfedezésével szakaszok hagyhatók ki vagy titkos fegyverfejlesztések találhatók, ami a lineáris lövöldözős játékokból gyakran hiányzó felfedezési réteggel gazdagította a programot.

A Red Alarm jellegzetes drótvázas esztétikája tudatos tervezői döntés volt a Virtual Boy NEC V810 processzorán futó magas képfrissítési sebesség fenntartása érdekében. A 3D modellek éleinek kirajzolásával a motor textúrázás vagy felületkitöltés nélkül is képes volt kiszámolni az összetett geometriát és a forgásokat. A szoftver tartalmazott egy visszajátszási funkciót is – ami abban az időben technikai különlegességnek számított –, lehetővé téve a küldetések után a teljesítmény különböző szögekből történő elemzését.

Megjelenésekor a Red Alarm a rendszer egyik kritikai csúcspontja volt, gyakran emlegették azon kevés cím egyikeként, amely érdemben igazolta a Virtual Boy sztereoszkópikus létének létjogosultságát. A Next Generation és a Famitsu kritikusai dicsérték a lenyűgöző mélységérzetet és a repülési motor gördülékenységét, bár egyesek megjegyezték, hogy a drótvázas látvány zsúfolt környezetben néha vizuális zavarokat okozhat. A korai felhasználók körében pozitív volt a fogadtatás, érettebb, technikai ambíciókban gazdag alternatívát láttak benne a hivatalos megjelenésekkel, mint például a Mario’s Tennis-szel szemben. Visszatekintve, bátor kísérlet volt a 3D játéktervezésben; bár a vörös-fekete drótvázas világ szemfárasztó lehet, a valódi 3D mozgás és az atmoszférikus feszültség iránti elkötelezettsége a Virtual Boy szűkös játékkönyvtárának egyik fénypontja marad.