Family Party: 30 Great Games Obstacle Arcade

Leírás

A Family Party: 30 Great Games Obstacle Arcade a minijátékait a fiktív Family Party Land tevékenységeiként tálalja, amelyeket olyan tematikus zónákon keresztül rendeztek meg, mint az űr vagy a Vadnyugat, ahol akár négy játékos is összemérheti tudását különböző fizikai és szellemi kihívásokban. A játék házigazdája egy antromorf, pislogás nélküli, egyetemi dzsekit viselő plüssmaci, aki fáradhatatlan, ismétlődő kommentárokkal kísér minden mozdulatot a karakterválasztástól a mérkőzés végéig.

A játékmenet megoszlik a Challenge Mode, ahol a játékosok tematikus tevékenységeken haladnak keresztül, és a Freeplay Mode között, amely lehetővé teszi az egyedi játékválasztást. Bár Wii U címről van szó, a mechanika döntő többségében a Wii Remote mozgásérzékelős vezérlésére támaszkodik, gyakran ismétlődő rázó mozdulatokat követelve a futás, ugrás vagy olyan gépek kezelése szimulálásához, mint a rönkvágók és daruk. A Wii U GamePadet alkalomszerűen használják bizonyos bónuszjátékokhoz, például kövek érintéséhez a Föld védelme érdekében, vagy egy leegyszerűsített kártyajátékhoz, de ezek a szegmensek gyakran elszigeteltnek tűnnek a mozgásközpontú fő játékhuroktól, és nélkülözik a konzol zászlóshajó címeiben megszokott technikai csiszoltságot.

Az Obstacle Arcade fogadtatása egyhangúlag negatív volt; a videójáték-történelem egyik legalacsonyabb értékelésű alkotása, 11-es Metacritic pontszámmal. Széles körben kritizálták csúnya grafikai megjelenítése miatt, amelyről sok kritikus megjegyezte, hogy még az előző generáció szabványaihoz képest is elavultnak tűnt: lapos textúrák, darabos animációk és merev karaktermodellek jellemezték. A hangvilágot gyakran a fülsértő hangeffektek és a kabalafigura átfedésben lévő, üres közhelyeket duruzsoló hangklipjei kaotikus támadásaként írják le. Mechanikailag a játékot a pontatlan mozgásérzékelés és az inspiráció nélküli pályatervezés hátráltatja, ami miatt sokan a “shovelware” kategória definíciós példájaként tekintenek rá. Nem volt képes kihasználni a konzol egyedi képességeit, így inkább technikai és kreatív kudarcként maradt meg az emlékezetben, mintsem életképes családi szórakoztató termékként.