Mega CD 2

Leírás

A Mega CD egy 12,5 MHz-es, 16-bites processzorral, bővített RAM-mal, valamint audio CD-k és CD-ROM alapú játékok lejátszásának képességével ruházta fel a konzolt. A kazettákhoz képest hatalmas adattárolási kapacitás lehetővé tette a full-motion video szekvenciák beépítését, a CD-minőségű zenei aláfestést és az összetettebb játékmenetet. A rendszer grafikailag továbbra is a Mega Drive hardverére támaszkodott, így a vizuális teljesítmény csupán szerény mértékben lépett előre a jelentős hangzásbeli és tárolási fejlesztésekhez képest.

• CPU: Motorola M68000 (12,5 MHz) – megduplázza a meglévő Mega Drive CPU sebességét
• Grafikus motor: Mega Drive specifikációk, kiegészítve sprite forgatással és skálázással
• Hangáramkör: 16-bites D/A konverter, PCM + CD hangkeverés
• RAM: 6 Mbit fő memória, 512 Kbit hang memória, 128 Kbit lemez-gyorsítótár, 64 Kbit biztonsági memória
• Boot ROM: 1 Mbit – BIOS CD-lejátszó szoftverrel

Az eredeti Mega-CD a Mega Drive alá épült, így a konzol egymásra pakolt, robusztus megjelenést kapott. Ezzel szemben a Mega CD 2 a Mega Drive jobb oldalához illeszkedett, elöltöltős CD-tálcával és kompaktabb külsővel rendelkezett, ami megkönnyítette az elhelyezését és modernebb megjelenést kölcsönzött neki. Belsőleg a Mega CD 2 funkcionálisan megegyezett az első modellel; az újratervezés elsősorban a költségcsökkentést és a használhatóságot célozta meg. A Sega mellékelte hozzá az új keverőkábelt is, amely leegyszerűsítette a Mega Drive és a kiegészítő közötti hangkapcsolatot, orvosolva ezzel az eredeti egység egyik visszatérő problémáját.

A CD-formátum kettősége meghatározta a korszakot. Egyrészt olyan ambiciózus alkotások láttak napvilágot, mint a Lunar: The Silver Star vagy a Snatcher, amelyek a CD-kapacitást mély történetmesélésre, szinkronhangokra és atmoszférikus zenére használták. Másrészt a rendszer hírhedtté vált az FMV (full-motion video) játékok túlzott használata miatt, amelyek bár újszerűek voltak, gyakran híján voltak a tartalmi mélységnek.

Kereskedelmi szempontból a Mega CD nehéz helyzetben volt. A magas ár, a korlátozott grafikai újítások és az FMV-k gimmick jellege miatt sosem érte el a tömeges sikert. Visszatekintve ezek a korai CD-alapú rendszerek egyfajta átmeneti időszakot jelentettek, amelyek futurisztikus multimédiás élményt kínáltak a megfelelő számítási kapacitás és a kiforrott játéktervezési irányvonalak hiányában.