Mega Drive

Leírás

A Mega Drive eredeti kiadása egy alacsony profilú, fekete házba zárt gép, felül tölthető kártyanyílással, jól látható piros bekapcsolásjelzővel és két kontrollerporttal. Kialakítása sztereó hangkimenetet kínál egy fejhallgató-csatlakozó és hangerőszabályzó segítségével, valamint kompozit videokimenetet, miközben az RGB jel a DIN AV csatlakozón keresztül érhető el. A konzol Japánban 1989-ben, míg a PAL régiós modellek 1991-ben jelentek meg.

A motorháztető alatt a gép egy 7,67 MHz-en ketyegő Motorola 68000 processzorral dolgozik, amelyet egy Zilog Z80 segédprocesszor támogat a hangkezelésben és a Master System játékokkal való visszamenőleges kompatibilitásban, egy megfelelő kártyaadapter használatával. A grafikus megjelenítésért a Sega egyedi VDP egysége felel, amely 320×224 képpontos felbontást, 512 színből álló palettát és akár 64 egyidejű sprite megjelenítését teszi lehetővé. A hangzásvilág a Yamaha YM2612 FM szintetizátor és a SN76489 PSG chip ötvözete, ami gazdag, többcsatornás élményt biztosít. A későbbi revíziók során a belső mérnöki megoldások egyszerűsödtek, de a főbb komponensek nagyrészt változatlanok maradtak.

A rendszer kompozit videót és RGB jelet használ, a márkajelzéseket illetően pedig regionális eltérések tapasztalhatók (Mega Drive Japánban és Európában, Genesis Észak-Amerikában). A játékok kazettás alapúak, a ROM-ok kapacitása a korai 4 Mb-tól a későbbi 16 Mb-ig és azon túl is terjedt. A kiegészítők közé tartozik a Mega CD és a 32X bővítmény, amelyek optikai adathordozókkal és fejlett 3D képességekkel gazdagították a rendszert.

Megjelenésekor a Mega Drive elismerést váltott ki árkád szintű teljesítményével és széles körű külsős fejlesztői támogatottságával, amivel a Sega komoly kihívója lett a Super Nintendo gépnek. A 16-bites korszak meghatározó konzoljaként villámgyors grafikájával és ikonikus játékkönyvtárával a kilencvenes évek elejének egyik alapvető kulturális jelensége lett.