Dennō Senki Virtual-On

Leírás

A Dennō Senki Virtual-On (visszatekintve gyakran Cyber Troopers Virtual-On néven emlegetik, ötvözve a japán és a nyugati elnevezést) a Sega AM3 divíziója által fejlesztett, nagy sebességű 3D-s mecha-arénaharc, amely a Model 2 arcade eredeti hardverének technikai szempontból ambiciózus átirata. A konzol meghatározó címe, amely az egyik legelső sikeres kísérlet a csúcskategóriás 3D arcade hardver otthoni rendszerre való átültetésére a széria népszerűségének csúcsán. A játékmenet intenzív, egy az egy elleni küzdelmeket kínál hatalmas robotikus harcosok, a “Virtuaroidok” között, változatos, épületekkel és oszlopokkal tarkított 3D-s arénákban. Nyolc különböző gép közül választhatsz, mint például a kiegyensúlyozott Temjin vagy a nagy ütőerejű Dorkas. Minden Virtuaroid három alapvető fegyvertípussal rendelkezik: egy elsődleges lövedékfegyverrel, egy másodlagos robbanó vagy területre ható támadással, valamint egy közelharci ütéssel. Az élményt a mozgásközpontúság határozza meg, egy olyan dash-alapú rendszerrel, amely lehetővé teszi a nagy sebességű manőverezést és a légi támadásokat az ellenfél kijátszására. A cím híres a dedikált Twin Stick irányításáról, amely az arcade két botkormányos kezelőfelületét hivatott lemásolni a nagyobb pontosság érdekében. A játék támogatja a függőleges osztott képernyős módot a kétjátékos kompetitív meccsekhez. A fejlesztők a teljesítményt helyezték előtérbe, stabil 30 fps-t tartva mind az egyjátékos, mind a többjátékos módban. Ezt a teljesítményt akkoriban a Saturn hardverének jelentős mérföldköveként tartották számon, annak ellenére, hogy az arcade verzióhoz képest csökkenteni kellett a poligonszámot és egyszerűsíteni a textúrákat. Egy későbbi SegaNet revízió lehetővé tette az online játékot a Sega japán XBAND rendszerén keresztül is. Megjelenésekor a Dennō Senki Virtual-On elismerést vívott ki folyékonyságáért és harcrendszerének mélységéért. A korabeli szaklapok a rendszer 3D-s képességeinek bemutatójaként ünnepelték, és megjegyezték, hogy az MI komoly kihívást jelentett a magányos játékosok számára. Bár egyes kritikusok szerint a szabványos kontroller az arcade botkormányokhoz képest nehézkes lehet, az összkép kiemelkedően pozitív volt. Ez a cím egy olyan franchise születését jelöli, amely évtizedekre meghatározta a 3D-s mecha műfajt, bebizonyítva, hogy a zsáner az arcade termeken kívül is életképes. A sorozat később a Dreamcast verzióval, az Oratorio Tangrammal folytatódott, amely gyorsabb mozgással, csiszoltabb mechanikákkal és látványosabb grafikával fejlesztette tovább az alapokat.