Poy Poy

Leírás

A Poy Poy (Japánban Poitter’s Point) egy kaotikus, party-akciójáték, amely a PlayStation Multitap egyik első meghatározó szoftvere volt az 1997-es európai rajt után. A Konami fejlesztése szakított a hagyományos platformer vagy verekedős játékok kliséivel, és egy pörgős, „dobd és hajolj el” típusú arénaharc-rendszert kínált, ahol négy játékos (vagy az MI) küzd a túlélésért. A látványvilágot a fényes, blokkos 3D esztétika és a kilencvenes évek közepének „iskolai udvar” hangulatát megidéző, dinamikus zenei aláfestés határozza meg. A PAL verzió különösen fontos a régiós játékosok számára, hiszen a Micro Machines V3 mellett a korszak elengedhetetlen helyi többjátékos élményévé vált.

A játék egy tornára épül, ahol a versenyzők speciális „Pszichikus Kesztyűket” (Psychic Gloves) használnak, hogy megküzdjenek a veszélyekkel teli környezetekben. Ez változatos játékstílusokat tesz lehetővé, hiszen minden kesztyű – legyen az Power, Hurricane vagy Thunder típusú – egyedi támadó- és védekező képességeket biztosít. Az egyes pályák légköre taktikai mélységet ad a küzdelemnek; például a jeges „Moai” pálya csúszós felületei, vagy a „Grass” aréna robbanó rönkjei és sziklái, amelyeket az ellenfelekhez vághatunk. A komplex gombkombinációk helyett a környezeti interakciókra helyezett hangsúly tette a címet könnyen tanulhatóvá, ugyanakkor a látszólag egyszerű irányítás alatt komoly technikai mélység rejlik. A Glove Upgrade rendszer révén a játékosok a „Poy Poy Kupán” szerzett arannyal fejleszthetik kesztyűik statisztikáit, mint a dobótávolság, a sebesség vagy a különleges „Shinkuu” (vákuum) támadások. A mechanika kényes egyensúlyt követel az állóképesség kezelésében, hiszen a nehéz tárgyak nagy sebzést okozó hajítása mögött ott a kimerültség kockázata. A PAL változat hatékonyan használta ki a PlayStation hardverét a négyjátékos logika kezelésére minimális lassulással, bár az 50Hz-es régiókra való átállás miatt a játék tempója lassabb, mint a többi régióban, ami a legkaotikusabb végjátékokban valójában még jól is jön.

A Poy Poy-t a nyugati kritikusok a szórakoztatófaktoráért és a négyjátékos támogatás technikai újdonságáért dicsérték. A tesztelők kiemelték, hogy bár az egyjátékos mód tisztességes fejlődési ívet kínál, a játék akkor kelt életre igazán, amikor négy ember ült egy szobában, olyan „kanapé-kooperatív” káoszt teremtve, amely ritkaságnak számított akkoriban. Visszatekintve a korai 32-bites korszak kultikus klasszikusa, amely remek példája annak, hogyan kísérletezett a Konami szokatlan, nagy energiájú koncepciókkal.