Crash Twinsanity (Platinum)

Leírás

A Crash Twinsanity szakított a széria korábbi részeire jellemző lineáris, szűkös pályatervezéssel. A játék a franchise újraértelmezésére tett kísérlet volt egy félig nyitott világú platformer formájában, amely a komédiára és a két karakterrel történő interakcióra épít. Egyedülálló darab, amely a Warp Room korszak merev szerkezetétől elmozdulva egy zökkenőmentes, összefüggő világot kínált, hűen tükrözve a PlayStation 2 generáció során megfigyelhető iparági tendenciát a tágabb környezet felfedezése felé.

A játékmenet Crash Bandicoot és ősellensége, Dr. Neo Cortex valószínűtlen szövetségére épül, akik kénytelenek együttműködni, hogy megállítsák a másik dimenzióból érkező “Gonosz Ikreket”. Ez a párosítás új mechanikákat vezetett be, mint például Cortex használata eszközként akadályok elhárítására, kalapácsként zúzásra, vagy éppen snowboardként a nagy sebességű “Humiliskate” szakaszokon. A korábbi részekkel ellentétben a világ nagy, bejárható csomópontokra oszlik, mint például N. Sanity Island vagy a 10. dimenzió, ahol a játékosok töltőképernyők nélkül válthatnak a platformer kihívások és a főellenség-harcok között. A játék tartalmazott olyan részeket is, ahol Nina Cortexet irányíthatjuk, akinek bionikus karjai különleges lengő- és kapaszkodó mozgásokat tesznek lehetővé.

Technikai oldalról a Crash Twinsanity fejlesztése hírhedten zaklatott volt, ami egy olyan ambiciózus, ugyanakkor csiszolatlan alkotást eredményezett, amilyen a játék maga. Az “Oxford” motort a folyamatos világstreaming kezelésére tervezték, ami nagy teljesítmény volt a sorozattól, ugyanakkor megküzdött a nehézkes kamerakezeléssel és a gyakori ütközésvizsgálati hibákkal, amelyek miatt a játékosok gyakran kiestek a geometriából. A fejlesztési folyamatot nagymértékben meghatározta a hatalmas mennyiségű kivágott tartalom – beleértve a tervezett pályákat és a játszható Coco Bandicootot –, ami miatt a játék utolsó harmada érezhetően kevésbé kidolgozott, mint a nyitóórák. E hibák ellenére a játék jellegzetes identitásra tett szert a hangvilága révén: a teljes egészében a cappella filmzene, amelyet a Spiralmouth együttes jegyez, vokális rétegekkel imitálja a hangszereket, tökéletesen aláfestve a komikus, már-már mániákus hangulatot.