Driven to Destruction

Leírás

A Driven to Destruction (Észak-Amerikában Test Drive: Eve of Destruction néven ismert) radikális szakítást jelentett a Test Drive sorozat fényes, exkluzív szuperautókra építő hagyományaival. Ez a kiadvány az amerikai roncsderbi- és vidéki vásári kultúra nyers, kaotikus világát emelte be az autós játékok közé. A hatodik generációs konzolok városi eleganciája helyett a sárban tapicskoló, fémrepesztő vidéki „roncsderbi-valóság” felé fordult, jól tükrözve a korabeli fejlesztői törekvést a fizika-alapú környezeti rombolás iránt.

A játékmenet egy nemlineáris karriermódra épül: a játékos egy maréknyi pénzzel indul, hogy beszerezzen egy lelakott járgányt, majd egyre veszélyesebb eseményeken át küzdje fel magát. A korszak kötött versenypályái helyett ez a cím változatos és kiszámíthatatlan játékmódokat vezetett be, mint például a 8-as alakú pályák, a „öngyilkos” versenyek – ahol a mezőny fele szembe hajt a forgalommal –, vagy az iskolabuszos roncsderbik. Külön említést érdemelnek a „Push” és utánfutós futamok, amelyek teljesen eltérő megközelítést igényeltek a súlyelosztás és a lendület terén. A versenyek között a játékos menedzseli rozsdásodó járműparkját: el kell döntenie, mikor hegeszt fel egy kis extra páncélzatot vagy mikor fejleszti a hűtőt, hogy túlélje a következő fordulót.

Bár a Driven to Destruction szellemi örököse volt a Destruction Derby alapjainak, a fejlesztés inkább egy földhözragadt válaszreakció volt az ötödik generáció árkádos fizikájára. A projekt gerincét egy korszakalkotó, lágytestű (soft-body) sérülésmodell adta. A motor úgy lett kialakítva, hogy kezelje a komplex deformációkat: a karosszéria gyűrődik, a kerekek kitörnek, a motor pedig a találati pontoktól függően füstöl vagy áll le, messze elszakadva az egyszerű életerőcsíkok világától. A fizika alapú irányítás hitelesen adta vissza az 1970-es évek amerikai acélszörnyeinek lomha, nehézkes érzetét, ám ennek ára a látványvilágban jelentkezett. A 20 autós tömegkarambolok fizikai számításainak fenntartása érdekében a fejlesztők alacsony felbontású textúrákat és egyszerű geometriát alkalmaztak, ami az atmoszférikus hatás ellenére is elmarad a kor nagy költségvetésű címeitől, mint amilyen a Gran Turismo 4.

A Driven to Destruction pozitív kritikai visszhangot váltott ki, köszönhetően mélységének és a kimagasló lokális multiplayer élménynek. A szaklapok dicsérték az őszinte hozzáállást, a futball- és csatamódokat pedig a konzol legjobb partijátékai közé sorolták. Bár a nagy licencszerződések hiánya és a költségvetési kategóriás megjelenés megakadályozta a mainstream áttörést, a játék a roncsderbi-szubkultúra iránti elkötelezettsége miatt kultikus státuszra tett szert. Visszatekintve mérföldkő a járműharc műfajában, amelynek roncsolási modellje olyan későbbi klasszikusokra volt hatással, mint a FlatOut és a Wreckfest.