Ghost Rider

Leírás

A Ghost Rider egy pörgős hack-and-slash akciójáték, amely a Nicolas Cage főszereplésével készült mozifilm megjelenéséhez igazodva érkezett. Ahelyett, hogy szigorúan a film cselekményét követné, a játék egyfajta laza folytatásként funkcionál. Ez a döntés szerencsésnek bizonyult, hiszen a játék elszakadhatott a mozi által kiváltott kritikáktól, és a képregényvilág elismert írói, Garth Ennis és Jimmy Palmiotti által jegyzett forgatókönyvvel önálló műként állhatott meg a lábán. A narratíva így közelebb került az eredeti forrásanyag sötétebb, démoni gyökereihez, Johnny Blaze-t olyan klasszikus ellenfelekkel szembesítve, mint Scarecrow, Deathwatch vagy Lilith. A játékmenet két pillérre épül: a gyalogos közelharcra és a nagy sebességű járműves száguldásra. A gyalogos küzdelmek lényegében a God of War receptjét követik, amely bár ismerős, rendkívül hatékonyan működik. A Ghost Rider a Pokoltűz-lánccal (Hellfire Chain) aprítja az ellent, amely mechanikájában szinte megegyezik Kratos Káoszpengéivel, lehetővé téve az elsöprő erejű kombókat és az ellenfelek levegőben való megtartását. Az elpusztított démonok után kapott lelkeket új mozdulatok elsajátítására és életerőnk fejlesztésére költhetjük. A ritmusváltásról a Hellcycle-es szekvenciák gondoskodnak: ezek árkád stílusú, kötött pályás szakaszok, ahol szakadékokat ugratunk át, akadályok alatt csúszunk, és pokoltűz-lövedékekkel ritkítjuk az ellenséges motorosokat. Technikailag a játék a korosodó PlayStation 2 hardveréből hozza ki a maximumot, különösen a részecskeeffektek tekintetében. A dinamikus tűz- és fényrendszerek lenyűgözőek: Johnny Blaze lángoló koponyája és a Pokoltűz-lánc narancssárga csíkjai látványosan festenek még a szabványos felbontású kijelzőkön is, a képfrissítés pedig a kaotikus akció ellenére is stabil marad. A játék bőségesen tartalmaz feloldható bónusztartalmakat, így például a teljes kampány végigjátszható a vámpírvadász Blade bőrébe bújva – saját egyedi mozdulatsorral és történettel – vagy akár a Ghost Rider 2099 karakterével is. A megjelenéskor a Ghost Rider vegyes, de egy filmes adaptációhoz képest kifejezetten kedvező fogadtatásban részesült. A korabeli kritikusok dicsérték a folyékony harcrendszert és a képregényes örökség tiszteletben tartását, ugyanakkor élesen bírálták a játék rövid játékidejét és a Hellcycle-es részek olykor frusztráló, túlzottan szigorú nehézségét. Visszatekintve egy funkcionális, élvezetes akciójáték, amely még ma is szórakoztató kikapcsolódást nyújt.