Wacky Races: Mad Motors

Leírás

A Wacky Races: Mad Motors a klasszikus Hanna-Barbera rajzfilmsorozatot hozta el PlayStation 2-re, a konzol alkonyidőszakában, jócskán a PlayStation 3 megjelenése után. Ez a kiadvány a korszak azon európai költségvetési kategóriájába tartozik, amelyben a kiadók előszeretettel vásároltak meg közismert gyermekkori IP-ket (mint a Mr. Bean vagy a Babe), hogy azután minimális erőfeszítéssel készült játékokat dobjanak piacra alacsony áron. A fejlesztés kifejezetten az alkalmi és fiatalabb közönséget célozta meg, lemondva az olyan kortársak mélyebb játékmechanikáiról, mint a Crash Nitro Kart, csupán egy egyenes vonalú, nosztalgiára építő próbálkozás maradt.

A játékmenet egy hagyományos árkád autóverseny kereteire épül, ahol a játékosok az 1968-as animációs sorozat ikonikus járműveit irányíthatják, köztük az Arkansas Chugabugot, a Crimson Haybalert vagy Dick Dastardly Mean Machine-jét. A karrier mód tematikus pályák teljesítéséből áll, amellyel további versenyzőket oldhatunk fel, miközben karakter-specifikus fegyverekkel akadályozhatjuk ellenfeleinket. Bár a kétjátékos osztott képernyős mód rövid távú szórakozást nyújthat, az egyjátékos kampány hírhedten rövid, és nélkülözi azt az MI-kifinomultságot vagy pályakomplexitást, amely hosszú távon lekötne egy játékost.

A fejlesztést jelentősen korlátozták a szűkös anyagi keretek. Pozitívumként említhető, hogy a 3D-s járműmodellek hűek az eredeti animációhoz, és vibráló színviláguk jól érvényesült a korszak televízióin. Ugyanakkor a játék komoly hiányosságokkal küzd: a fizikai motor rendkívül lebegős, az ütközésvizsgálat következetlen, a környezet pedig gyakran sivár. A legszembetűnőbb hiányosság a szinkronhangok teljes hiánya, ami egy olyan rajzfilm esetében, amelynek karakterei és az energikus narrátor az egyik legfőbb védjegye, érthetetlen döntés. Helyette a játék ismétlődő háttérzenére és alapvető hangeffektekre támaszkodik.

A Wacky Races: Mad Motors szinte semmilyen sajtóvisszhangot nem kapott, és a kevés szaklap, amely foglalkozott vele, rendkívül gyengére értékelte. A kritikusok kiemelték a kidolgozatlanságot, a hiányzó szinkront és a sekélyes játékmenetet, megjegyezve, hogy inkább emlékeztet egy elhamarkodott technikai demóra, mint egy teljes értékű bolti termékre. A szoftver PAL-exkluzív kiadvány volt, egyike a PS2-ciklus végén megjelent, licencelt tulajdonokon alapuló “shovelware” címeknek.