Saint Seiya: Ōgon Densetsu – Kanketsu‑hen

Leírás

A Saint Seiya: Ōgon Densetsu – Kanketsu-hen (Saint Seiya: Az Aranylegenda – Befejező rész) ott folytatja, ahol az első Famicom-játék (Ōgon Densetsu, 1987) abbamaradt. A bronzszenteknek – Seiyának, Shiryunak, Hyogának, Shunnak és Ikkinek – meg kell mászniuk a Szentélyt és le kell győzniük mind a tizenkét aranyszentet, hogy megmentsék Kido Saorit (Athenát), akit eltalált az elátkozott nyíl. A történet szorosan követi az anime és manga eseményeit, olyannyira, hogy még a lehetőségeinket is korlátozza, ha olyan karaktereket próbálunk megküzdeni az ellenfelekkel, akikkel az eredeti forrásanyagban nem kerültek szembe. A hangvétel mitikus és melodramatikus, tele az önfeláldozás, a barátság és a sors témáival, hűen tükrözve a sorozat nagy téttel bíró küzdelmeit.

A játékmenet két részre tagolódik. Először oldalnézetes akciójelenetek következnek, ahol a bronzszenteket irányítva haladunk át az ellenséges templomfolyosókon, kerülgetve az akadályokat és „Hetedik Érzék” pontokat (tapasztalati pontokat) gyűjtve. Amint elérjük egy aranyszent templomát, a játék körökre osztott harcrendszerbe vált. Itt kell beosztanunk a Hetedik Érzéket az Élet (HP) és a Kozmosz (támadási energia) között, egyensúlyt teremtve a túlélőképesség és a támadóerő között. A főnökharcok büntetően nehezek, ha nem szereztünk elegendő szintet, és bizonyos szentek újraéledhetnek, tükrözve az eredeti történetbeli állhatatosságukat. Ez az akció- és RPG-mechanika hibrid abban az időben szokatlannak számított a Famicomon, bár a templomok közötti egyforma folyosók miatt idővel monotonná válhat.

A fejlesztést a TOSE végezte a Bandai számára, az első Saint Seiya Famicom-játék sikerét követően. Elődjéhez képest a Kanketsu-hen jobb grafikát, hűebb történetmesélést és mélyebb harcrendszert kínált. Mindkét játékot később újrakiadták a WonderSwan Color konzolra Saint Seiya: Ōgon Densetsu-hen Perfect Edition címen. A fogadtatás általában pozitívabb volt, mint az első részé. Az anime rajongói értékelték a Szentély-ívhez való hűséget és mind a tizenkét aranyszent szerepeltetését, míg a kritikusok kifogásolták az ismétlődő akciópályákat és a meredek nehézségi görbét. Azoknak, akik nem ismerik a Saint Seiya világát, a játék zavarba ejtő lehet, mivel feltételezi a történet előzetes ismeretét. Ma már a Famicom anime-adaptációk klasszikusaként tartják számon, amely ambiciózus méretei ellenére néhol egyenetlen megvalósítású.