Mega CD 2
メガCD 2
A Mega Drive kiegészítője, amely CD-ROM technológiával bővíti a konzol képességeit. Ez a második kiadás áramvonalasabb hardvert, alacsonyabb gyártási költséget és a Mega Drive 2 stílusához jobban illeszkedő, kompaktabb kialakítást kínált.
Leírás
A Mega CD egy 12,5 MHz-es, 16 bites processzorral, kiegészítő RAM-mal, valamint audio CD-k és CD-ROM lemezek lejátszásának képességével bővítette az alapkonzolt. A kazettákhoz képest jelentősen nagyobb tárolókapacitás lehetővé tette a full-motion videós szekvenciák, a CD-minőségű hangsávok és a komplexebb játékadatok használatát. A rendszer azonban grafikailag továbbra is a Mega Drive hardverére támaszkodott, így a vizuális teljesítmény csak szerény mértékben növekedett a drasztikus hang- és tárolásbeli előrelépés mellett.
- CPU: Motorola M68000 (12,5 MHz) – megduplázza a meglévő Mega Drive processzor sebességét
- Grafikus vezérlő: A Mega Drive specifikációi, kiegészítve sprite-forgatással és méretezéssel
- Hangtechnika: 16 bites D/A konverter, PCM + CD hangkeverés
- RAM: Fő memória 6Mbit, Hang 512Kbit, Lemez-gyorsítótár 128Kbit, Biztonsági memória 64Kbit
- Boot ROM: 1 Mbit – BIOS CD-lejátszó szoftverrel
Az eredeti Mega-CD a Mega Drive alatt helyezkedett el, így a konzol egy toronyhoz hasonlított. A Mega CD 2 ezzel szemben a Mega Drive jobb oldalára csatlakoztatható, elöltöltős CD-tálcával és kompaktabb külsővel rendelkezik, ami modern megjelenést kölcsönzött a rendszernek. Belső felépítését tekintve a Mega CD 2 funkcionálisan megegyezik az első modellel; az újratervezés elsődleges célja a költséghatékonyság és a jobb kezelhetőség volt. A Sega egy új keverőkábellel tette egyszerűbbé az audio összekötést a két egység között, orvosolva az eredeti modell egyik leggyakoribb panaszát.
A CD-formátum kettős hatást gyakorolt a korszakra. Egyrészt megszülettek az olyan ambiciózus alkotások, mint a Lunar: The Silver Star vagy a Snatcher, amelyek a CD nyújtotta mély történetmesélésre, szinkronhangokra és atmoszférikus zenére építettek. Másrészt a rendszer hírhedtté vált az FMV (full-motion video) játékok túlzott használatáról, amelyek bár újszerűek voltak, játékmenetük gyakran sekélyesnek bizonyult. Kereskedelmi szempontból a Mega CD nehéz helyzetben volt: magas ára, korlátozott grafikai újításai és a gimmickszerű FMV-címek miatt sosem ért el átütő piaci sikert. Visszatekintve, ezek a korai CD-alapú rendszerek egy átmeneti korszak lenyomatai, amelyek futurisztikus multimédiás élményt ígértek, de híján voltak az igazi számítási teljesítménynek és a kiforrott játéktervezési iránynak.
