Bug Too!

Leírás

A Bug Too! a Saturn korai platformersikere, a Bug! közvetlen folytatása. Míg az eredeti játék a konzol rajtjának egyik technikai bemutatója volt, a folytatás a gép sorsdöntő évében érkezett, és a jellegzetes „2.5D” formulát kívánta tökéletesíteni, amelyben a karakterek előre meghatározott 3D-s pályákon mozognak. Gyakran említik a rendszer egyik legszínesebb és legerősebb karakterközpontú alkotásaként, bár nehezen tudta megőrizni elődje kulturális jelentőségét az olyan valódi 3D-s versenytársakkal szemben, mint a Super Mario 64.

Az alapélmény jelentősen bővült két új játszható karakterrel, Maggot-tal és Super Fly-jal, akik egyedi fizikai adottságaikkal változatosabbá tették a játékmenetet. Jelentős újítás volt a kétjátékos kooperatív mód, amit sokan hiányoltak az első részből. Bár a funkció lehetővé tette a pályák egyidejű bejárását, az „ötletbörze” kamerakezelés a szűkebb szakaszokon frusztráló élményt nyújthatott. A játék emellett finomította a „3D-s útvonal” mechanikát, nagyobb vertikalitást és komplexebb elágazó útvonalakat kínálva a 18 hatalmas szinten.

A program előre renderelt 3D modelleken alapuló, kiváló minőségű 2D sprite-okat ötvöz egy poligonális 3D környezettel. Ez a megoldás lehetővé tette a fejlesztőknek, hogy stabil 30 FPS képfrissítést tartsanak fenn, miközben vibráló, kontrasztos színekkel és olyan hatalmas főellenségekkel tölthették meg a képernyőt, amelyek a konzol hagyományos poligonkorlátai mellett kivitelezhetetlenek lettek volna. A játék Redbook audio hangsávot használ, amely dinamikusan igazodik az aktuális világ „filmes díszlet” témájához, a hangeffekteket pedig a rendszer a memóriában tárolja, hogy ne szakítsák meg a zenefolyamot.

A Bug Too! kritikai fogadtatása alapvetően pozitív volt, mégis ott lappangott benne a „többet ugyanabból” érzése. A tesztelők dicsérték a jelentősen továbbfejlesztett pályatervezést és a több választható karaktert, megjegyezve, hogy a játék jóval csiszoltabb, mint az 1995-ös elődje. A közönség reakciója azonban visszafogottabb volt: 1996 végére a játékipar a szabadon bejárható 3D-s környezetek felé fordult, így a Bug Too! kötött, rácsalapú mozgásrendszere kissé archaikusnak hatott. Noha az első rész rajongói értékelték a növekvő változatosságot és a humoros, filmparódia szinteket (a Star Trektől a Jurassic Parkig), az általános konszenzus az volt, hogy a cím inkább egy biztonságos, iteratív folytatás, mintsem a platform forradalmi evolúciója.