Dennō Senki Virtual-On

Leírás

A Dennō Senki Virtual-On (visszatekintve gyakran Cyber Troopers Virtual-On néven említik, ötvözve a japán és nyugati elnevezéseket) egy nagy sebességű 3D-s mecha aréna-verekedős játék, amelyet az AM3 divízió fejlesztett, és a Model 2 arcade eredeti példányának technikai szempontból ambiciózus portja. A konzol egyik meghatározó alkotása, amely dokumentálja a csúcskategóriás 3D-s arcade hardver egyik legkorábbi sikeres átültetését otthoni rendszerre a sorozat népszerűségének tetőpontján.

A játékmenet intenzív, egy az egy elleni csatákat kínál masszív robotikus harcosok, a “Virtuaroidok” között, különféle 3D-s arénákban, amelyek akadályokat, például épületeket és oszlopokat tartalmaznak. Nyolc különböző gép közül választhatsz, mint például a kiegyensúlyozott Temjin vagy a nagy ütőerejű Dorkas. Minden Virtuaroid három elsődleges fegyvertípussal rendelkezik: egy alap lövedékfegyverrel, egy másodlagos robbanó- vagy területi hatású támadással, valamint egy közelharci ütéssel. Az élményt a mozgásra való összpontosítás határozza meg, egy olyan dash-alapú rendszer használatával, amely lehetővé teszi a nagy sebességű manőverek és légi támadások végrehajtását az ellenfél kijátszására.

A cím híres a dedikált Twin Stick irányítási sémájáról, amely a nagyobb pontosság érdekében reprodukálja az arcade kétkaros interfészét. A játék támogatja a függőleges osztott képernyős módot kétjátékos kompetitív mérkőzésekhez. A játék prioritásként kezeli a teljesítményt, stabil 30 képkocka/másodperc sebességet tartva fenn mind az egyjátékos, mind a többjátékos módban. Ezt a bravúrt annak idején a Saturn hardverének jelentős teljesítményeként értékelték, a szükséges grafikai kompromisszumok – például az arcade verzióhoz képest csökkentett poligonszám és egyszerűbb textúrázás – ellenére. Egy későbbi SegaNet-revízió online játékot is biztosított a Sega japán XBAND rendszerén keresztül.

Megjelenésekor a Dennō Senki Virtual-On dicséretet kapott folyékonyságáért és harcrendszerének mélységéért. A nagy magazinok kritikái a rendszer 3D-s képességeinek bizonyítékaként emelték ki, és megjegyezték, hogy a mesterséges intelligencia jelentős kihívást jelentett az egyedül játszók számára. Bár egyes kritikusok megemlítették, hogy a hagyományos kontroller “furcsának” hathat az arcade stickekhez képest, az általános fogadtatás elsöprően pozitív volt. Egy olyan franchise születését tükrözi, amely évtizedekre meghatározta a 3D-s mecha műfajt, bebizonyítva, hogy az arcade termeken kívül is megállja a helyét, és megalapozva a sorozat hosszú távú jelenlétét az otthoni hardvereken. Utódja a Dreamcast-verzió, az Oratorio Tangram lett, amely gyorsabb mozgással, feszesebb mechanikával, konzolösszekötési támogatással és drámaian simább látványvilággal finomította a Virtual‑On formulát, egy igazi következő generációs evolúciót képviselve.