Vertical Force

Leírás

A Vertical Force 1995 végén érkezett meg, mint a sokat vitatott hordozható konzol első igazi vertikális shoot ’em up játéka. A legendás Star Soldier sorozat mögött álló Hudson Soft stúdió fejlesztésében készült alkotás a klasszikus árkád lövöldözős játékmenetet próbálta átültetni a sztereoszkópikus 3D környezetbe. A platform egyik meghatározó címe, mivel az elsők között használta ki a hardver adottságait a több síkú játékmenet kialakításához, messze túllépve a Virtual Boy számos korai megjelenésére jellemző egyszerű, kartonkivágás-szerű vizuális hatáson.

A játékélmény központi eleme az a kifinomult, két síkon alapuló rendszer, amelyben a játékosok tetszésük szerint válthatnak az előtér és a háttér között. Ellentétben a hagyományos shmup játékokkal, amelyek egyetlen sík felületen zajlanak, a Vertical Force aktív magasságkezelést követel, hogy elkerülhessük az elpusztíthatatlan akadályokat, vagy eltaláljuk az egyébként elérhetetlen ellenségeket. A játék egy drónrendszert is alkalmaz, ahol a begyűjtött fejlesztésekkel támogató egységeket csatolhatunk hajónkhoz. Ezeket különböző formációkba rendezhetjük, például koncentrált előretörő tűzre vagy szélesebb körű védekező fedezetre, sőt, be is áldozhatjuk őket egy képernyőtisztító speciális támadásért, ami további stratégiai mélységet ad a nagysebességű akciónak.

A játék kiválóan aknázza ki a Virtual Boy egyedi kijelzőtechnológiáját a valódi függőleges érzet megteremtéséhez. A nagy kontrasztú sprite-ok úgy jelennek meg, mintha „búvárkodnának” a kijelző síkjai között. A rendszer korlátait hatékonyan ellensúlyozták az ismétlődő környezeti elemek és a drótváz-ihlette főellenségek alkalmazásával.

Megjelenésekor a Vertical Force vegyes kritikákat kapott, főként a hardver természetes korlátai miatt. A Nintendo Power és az Electronic Gaming Monthly kritikusai dicsérték a „mély” több síkú mechanikát és a precíz irányítást, megjegyezve, hogy ízig-vérig Hudson Soft-stílusú lövöldözős játékkal van dolgunk. A közönség lelkesedését azonban lehűtötte a Virtual Boy kijelzőjének fizikai igénybevétele; sok játékos számolt be szemfáradtságról a játék intenzívebb szakaszai során. Visszatekintve, a könyvtár egyik „rejtett gyöngyszemeként” tartják számon: bár nem érte el a Galaga vagy az R-Type kulturális hatását, a 3D mélység és a hagyományos 2D mechanika ügyes ötvözése a kilencvenes évek közepének kísérleti játékdizájnját bemutató izgalmas esettanulmánnyá teszi.