Mega Drive

Leírás

A Mega Drive eredeti modellje letisztult, fekete házával, felülről tölthető kazettafoglalatával, jól látható piros bekapcsolásjelzőjével és két kontrollerportjával vált ikonikussá. Tervezése során sztereó hangkimenetet biztosítottak a fejhallgató-csatlakozón és a hangerőszabályzón keresztül, a videójel pedig kompozit szabványú, de a DIN AV csatlakozón keresztül RGB kimenet is elérhető. Bár a konzol 1989-ben debütált Japánban, a PAL régiós modellek megjelenése csak később következett.

A gépház mélyén egy 7,67 MHz-en futó Motorola 68000 processzor dolgozik, amelyet egy Zilog Z80 koprocesszor támogat a hangkezelésben, valamint a Master System játékokkal való kompatibilitás biztosításában egy megfelelő adapter használatával. A grafika a Sega egyedi VDP egységére támaszkodik, 320×224 pixeles felbontással, 512 színű palettával és egyszerre akár 64 megjeleníthető sprite-tal. A hangzásért a Yamaha YM2612 FM szintetizátor és az SN76489 PSG felel, ami gazdag, többcsatornás élményt nyújt. Bár a későbbi revíziók során a belső mérnöki megoldások egyszerűsödtek, az alapvető komponensek változatlanok maradtak.

A rendszer kompozit videót és RGB jelet továbbít, miközben a régiók szerinti elnevezések (Mega Drive Japánban és Európában, Genesis Észak-Amerikában) apróbb eltéréseket mutatnak. A adattárolás kazettaalapú, ahol a kezdeti 4 Mb-os ROM-ok kapacitása a későbbi megjelenések során 16 Mb-ra vagy akár nagyobbra is bővült. A kiegészítők sorát a Mega CD és a 32X bővíti, amelyek optikai adathordozókkal és fejlett 3D grafikai képességekkel toldották meg a funkcionalitást.

A Mega Drive megjelenésekor az arcade-stílusú teljesítményéért és a széleskörű külsős fejlesztői támogatásáért kapott elismerést, amivel a Sega komoly kihívója lett a Nintendo-nak a Super Famicom bevezetése előtt. A 16-bites korszak meghatározó konzoljaként a gyors grafika, a meghatározó játékkönyvtár és a kilencvenes évek elejét meghatározó kulturális hatás jellemzi.