Spyro: Enter the Dragonfly (Platinum)

Leírás

A Spyro: Enter the Dragonfly a Spyro: Year of the Dragon történetét folytatja: a cselekmény egy sárkánygenerációs ünnepséggel kezdődik. A visszatérő antagonista, Ripto megzavarja az eseményt, aminek következtében kilencven mágikus szitakötő szóródik szét a különböző birodalmakban. A játékos a főhőst irányítva kilenc kiterjedt pályán – köztük egy felhővárosban és egy mézes mocsárban – kutat a rovarok után. A játékmenet alapja továbbra is a drágakövek gyűjtése és a rejtett tárgyak felkutatása az új területek megnyitásához és a végső összecsapáshoz.

Az alapvető tűzlehelet mellett a játék bevezeti a jég-, elektromos- és buborékleheletet. Ezek az elemi erők elengedhetetlenek a környezeti fejtörők megoldásához, például gépezetek beindításához vagy ellenfelek platformmá fagyasztásához. A buboréklehelet kizárólag a menekülő szitakötők befogására szolgál. A mechanikát szárnyvédő a lövedékek hárításához, valamint harckocsik és vadászrepülőgépek használatát igénylő minijátékok egészítik ki. A cím gyakran összevetésre kerül elődeivel és a későbbi Spyro: A Hero’s Tail játékkal, mivel kísérletet tett a korábbi részek struktúrájának átültetésére egy komplexebb technikai környezetbe.

A Check Six Studios saját fejlesztésű motorja nehezen birkózott meg a hatodik generációs hardver támasztotta elvárásokkal. A fejlesztők jelentős nehézségekkel néztek szembe, többek között a rendkívül rövid fejlesztési ciklussal, ami a tervezett pályák több mint felének törléséhez, valamint a korábbi részekből ismert állattársak kihagyásához vezetett. A technikai problémák között szerepelt az ingadozó képfrissítési sebesség és a világok közötti hosszú töltési idő. Bár az eredeti zeneszerző, Stewart Copeland hozzájárult a kísérőzenéhez, a munka oroszlánrészét mások végezték, ami miatt a játék zenei világa sokak számára kevésbé maradt emlékezetes.

A korabeli fogadtatás vegyes, sőt negatív volt, a kritikusok elsősorban a technikai hibákat és a rövid játékidőt kifogásolták. Bár a látványvilágot és az eredeti szinkronszínészek visszatérését dicsérték, az irányítás pontatlansága és a hibás ütközésvizsgálat miatt a platformer élmény frusztrálóvá vált. Visszatekintve a sorozat egyfajta mélypontjaként emlékeznek rá: intő példa a kapkodó fejlesztésre, amelyet éles kontraszt választ el az eredeti trilógia kiforrottságától.