Pinocchio

Leírás

A Pinocchio az 1940-es klasszikus animációs film világát hozta el a SNES és a Mega Drive konzolokra, jócskán a 32-bites korszak, a PlayStation és a Sega Saturn megjelenése után. A játék hűen tükrözi azt az időszakot, amikor a Virgin Interactive tökélyre fejlesztette a “Digicel” technikát, amellyel a kézzel rajzolt animációt közvetlenül pixel art formátumba ültették át – ezt a módszert olyan korábbi Disney-sikerek alapozták meg, mint az Aladdin vagy Az oroszlánkirály. A játékmenet a hagyományos platformer elemek és az egyszerűbb fejtörők keveréke. A játékos főként Pinokkiót irányítja, akinek nincsenek távolsági támadásai, így ugrással, pörgőrúgással és suhanással kell legyőznie az ellenséget. A történet szorosan követi a film cselekményét: Geppetto műhelyétől kezdve a Pleasure Island hullámvasútjain át egészen Monstro, a bálna gyomráig vezet az út. A változatosság kedvéért több pályán Tücsök Tihamér irányítása kerül előtérbe, aki esernyőjével siklani tud, és környezeti rejtvények megoldásával egyengeti Pinokkió útját. Műszaki szempontból a SNES verzió lenyűgöző audiovizuális teljesítményt nyújt. 1996-ra a fejlesztők már pontosan tudták, hogyan hozzák ki a legtöbbet a Super Nintendo hardveréből. A kibővített színpaletta révén a részletgazdag sprite-ok és a festett hátterek rendkívül vibrálóak, ami Az oroszlánkirály által lefektetett stílus méltó evolúciója. Emellett az SPC700 hangchip briliáns, atmoszférikus 16-bites változatban adja vissza a film ikonikus zenéit. Megjelenésekor a Pinocchio összességében pozitív fogadtatásban részesült; a kritikusok a rendszer egyik legszebb és legfolyamatosabb animációjú alkotásaként emlegették. Ugyanakkor gyakran érte kritika a rövid játékidő és az alacsony nehézségi szint miatt, különösen Az oroszlánkirály hírhedten kegyetlen, kontroller-törő pályatervezéséhez mérve. Visszatekintve egy gyönyörű, interaktív mesekönyvként tekintünk rá: egy gondosan csiszolt, feszültségmentes platformer, amely méltó és látványos lezárása a 16-bites Disney-licencek aranykorának.