Tales of Rebirth

Leírás

A Tales of Rebirth 2004 decemberében jelent meg, a Namco sorozatának 10. évfordulós ünnepségsorozatának ékköveként. Mivel mindössze három hónappal a Tales of Symphonia PS2-es átirata után érkezett, a Rebirth nagyban profitált abból a lendületből, amelyet a kiadó az év során felépített. A Team Destiny fejlesztése – az a belső stúdió, amely a sorozat klasszikus 2D esztétikájának finomításáért felelt – éles kontrasztban állt a Team Symphonia által képviselt 3D-s irányvonallal. A részletgazdag, kézzel festett hátterekkel és kiváló minőségű sprite-okkal operáló alkotással a Namco a veterán rajongók igényeit elégítette ki, miközben a PlayStation 2 hardveréből is látványos, stilizált teljesítményt hozott ki.

A játék mechanikai központja a Three-Line Linear Motion Battle System (3L-LMBS), amely alapjaiban írja át a hagyományos harcrendszert. A harctér három vízszintes sávra oszlik, így a játékosoknak aktívan kell váltogatniuk a sávok között, hogy bekerítsék az ellenséget, elkerüljék a területi támadásokat és megvédjék a mágusokat. A megszokott TP-rendszer helyett a Force Gauge-t vezették be, egy regenerálódó mérőt, amely a támadás és a gyógyítás gondos menedzselését követeli meg. Ez ritmikus, taktikai mélységet ad a küzdelmeknek. A történet a főhős, Veigue Lungberg útját követi, miközben mély politikai és faji feszültségeket tár fel a Huma és a Gajuma népek között. A Production I.G animációival és az Every Little Thing Good Night című nyitódalával kiegészülve a játék a sorozat egyik legkoherensebb, legatmoszferikusabb darabja.

A Tales of Rebirth a PS2-es 2D RPG-k egyik csúcsteljesítménye. Mivel hivatalos nyugati lokalizációt sosem kapott, az NTSC-J kiadás a sorozat ezen ágának legautentikusabb megnyilvánulása. A Rebirth a Team Destiny sprite-művészetének tetőpontja, mielőtt az iparág végleg átállt volna a 3D-re, így ez a cím a széria egyik legösszetettebb és legmerészebb fejezete.