Controller

Leírás

A Super Famicom vezérlő vezette be a Nintendo mára szabvánnyá vált rombusz elrendezésű gombkiosztását és a ravaszgombokat, ötvözve az ergonómikus kialakítást a megnövelt bemeneti lehetőségekkel. A készülék megőrizte a kereszt alakú D-padet és a Start/Select gombokat, ám négy előlapi gombbal – A, B, X és Y – egészült ki, amelyek rombusz alakban helyezkednek el. Ez az elrendezés lehetővé tette az összetettebb irányítást, különösen a verekedős játékokban, szerepjátékokban és platformerekben. Az itt debütáló L és R ravaszgombok úgy növelték a beviteli opciókat, hogy nem zsúfolták tele a vezérlő előlapját, ezzel olyan precedenst teremtve, amelyet azóta szinte minden jelentős konzol követett.

Ergonómiailag a Super Famicom kontroller a lekerekített, ún. kutyacsont formát kapta, amelyet úgy terveztek, hogy hosszú órákig tartó játék során is kényelmes maradjon. A japán és az európai (PAL) verziók jellegzetes színű, domború gombokat használtak, ami játékos, már-már esztétikus külsőt kölcsönzött az eszköznek. Ez éles ellentétben állt az amerikai változattal, amelyet az ottani piac akkori, maszkulin sztereotípiáira építve forgalmaztak.

Funkcionálisan a vezérlő vezetékes volt, és egy 7-pines porton keresztül csatlakozott. Belsőleg 16-bites adatátvitelt használt, amely lehetővé tette az egyidejű gombnyomásokat és a precíz reakcióidőt. A konzol alapesetben két kontrollert támogatott, de ez a lehetőség kibővíthető volt a Super Multitap eszközök használatával. Végezetül, a Nintendo befolyása és a konzol sikere olyan örökséget hagyott hátra, amelynek visszhangja máig felfedezhető a Game Boy Advance SP-ben, a Nintendo DS-ben, a Switch Joy-Conjaiban és bizonyos szempontból az összes mai konzol irányításában.