Super Mario Galaxy

Leírás

A Super Mario Galaxy az EAD Tokyo stúdió révén katapultálta a vízvezeték-szerelő kabalát a világűrbe. A cím egy évvel a Wii megjelenése után érkezett, egy olyan időszakban, amikor a Nintendónak be kellett bizonyítania, hogy a hardver képes mély, hagyományos, “core” játékélményeket nyújtani az olyan alkalmi jelenségek mellett, mint a Wii Sports. A játék merész tervezői döntést tükröz, amely eltávolodott a Super Mario 64 és a Super Mario Sunshine kiterjedt, nyílt sandbox világától, helyette szigorúan szerkesztett, feszes tempójú, bolygókon átívelő akadálypályákra váltott. Ez a rész Rosalina és a Luma lények bemutatkozásáról is emlékezetes, továbbá egy meglepően melankolikus, választható mese formájában elmélyíti a sorozat háttértörténetét, amely a játék központi helyszínén, a Comet Observatory-ban rejtőzik.

A játékmenet egy forradalmi, gömb alakú gravitációs rendszerre épül. A játékosok változatos formájú és méretű miniatűr bolygókon navigálnak, ami lehetővé teszi Mario számára, hogy fejjel lefelé vagy egy objektum kerülete mentén fusson anélkül, hogy leesne. A haladás kulcsa a különböző galaxisok felfedezése és a Power Starok begyűjtése az Obszervatórium működtetéséhez. A Wii Remote és a Nunchuk kihasználása példás; míg a hagyományos mozgás az analóg karral történik, a távirányítóval Mario egy “Spin Attack” mozdulatot hajthat végre az ellenségek legyőzésére, kristályok széttörésére vagy a Launch Starok aktiválására. Emellett az infravörös Star Pointer egy multitasking elemet is bevezet: a játékosok Star Biteket gyűjthetnek és lőhetnek az ellenségekre, miközben összetett platformozási ugrásokat hajtanak végre, vagy lehetővé teszi egy második játékos számára, hogy bekapcsolódjon egy aszimmetrikus, kooperatív “Co-Star Mode” keretében.

Megjelenésekor a Super Mario Galaxy történelmi jelentőségű, egyöntetű kritikai elismerésben részesült, és gyakran emlegetik minden idők egyik legjobb videójátékaként. A magazinok és online kritikusok dicsérték a kreatív ötletek sűrűségét, megjegyezve, hogy az egyes szintekre tervezett zseniális mechanikákat gyakran akkor vetették el, mielőtt azok unalmassá válhattak volna. A monumentális, teljesen nagyzenekari hangszerelésű filmzene – a sorozat történetében először – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szeszélyes platformozást egy grandiózus űroperává emelje. Visszatekintve, a Wii könyvtárának méltó zászlóshajója, a 3D platformerek kategóriájának pedig végleges, hibátlan darabja.