The Legend of Zelda: Skyward Sword

Leírás

A The Legend of Zelda: Skyward Sword a Nintendo egyik utolsó igazán nagy horderejű megjelenése volt a Wii életciklusának alkonyán. A klasszikus NES-játék megjelenése után pontosan 25 évvel érkezett, és a Nintendo elkötelezettségét tükrözte a Wii MotionPlus kiegészítő kötelező használata mellett. A fejlesztők tudatosan távolodtak el a Twilight Princess sötétebb, realisztikus tónusaitól. Helyette egy világos, impresszionista, akvarellszerű esztétikát választottak – amelyet Paul Cézanne művészete ihletett –, ami lehetővé tette, hogy a karaktermodellek és a környezet kifejező és átlátható maradjon az öregedő, alacsony felbontású hardveren is. Kronológiailag ez a Zelda-idővonal legkorábbi pontja, amely bemutatja a Master Sword kovácsolását, valamint Zelda, Link és a sorozat örök antagonistájának eredettörténetét.

A játékmenet teljes egészében az irányított, 1:1 arányú mozgásalapú harcra épül. A Twilight Princess egyszerű mozdulataival ellentétben a Skyward Sword ellenségei fizikai fejtörőkként viselkednek: aktívan hárítanak és védekeznek, így a játékosnak precízen, vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan kell lendítenie a Wii Remote-ot, hogy áttörje a védelmüket. A fejlődés alapja az ingázás a lebegő Skyloft szigete és a három, részletesen kidolgozott felszíni régió között, amihez egy hátas – a Loftwing – biztosít közlekedést. Ez az epizód alapjaiban változtatta meg a széria mozgás- és felfedezésrendszerét a stamina-mérő bevezetésével, amellyel Link sprintelhet, falra mászhat és parkour-szerű mozdulatokat végezhet – ez a mechanika később nagy hatással volt a Breath of the Wild tervezésére is. Ezen felül egy kiterjedt fejlesztőrendszert is kapott, ahol a játékosok rovarok és szörnyalkatrészek gyűjtésével erősíthették felszerelésüket, főzeteiket és pajzsaikat.

Megjelenésekor a Skyward Sword elismerő kritikákat zsebelt be, számos nagy szaklap tökéletes pontszámmal értékelte. A kritikusok dicsérték az érzelmileg gazdag történetvezetést, a rendkívül leleményes kazamata-dizájnt (különösen a Lanayru-sivatag időutazós mechanikáját) és a mélyen kielégítő, fejtörő-szerű harcrendszert. Ugyanakkor a játék megítélése az évek során megosztóvá vált. A visszatekintő elemzések gyakran róják fel hibaként Fi állandó, kihagyhatatlan útmutatásait, a „Tears of Light” próbák ismétlődő jellegét, valamint a visszatérő főellenség, az Imprisoned többszöri legyőzésének kényszerét. A kötelező mozgásvezérlés szintén megosztotta a hagyományos gombos irányítást kedvelő tábort. A későbbi Switch-re megjelent HD remaster ezt azzal orvosolta, hogy eltávolította a legtöbb mozgásalapú kontrollt – addigra a koncepció újdonsága már egyébként is megkopott. Mindezen ellentmondások ellenére a Skyward Sword a Zelda-franchise alapvető, mitológiával átszőtt pillére és a Wii könyvtárának kihagyhatatlan alkotása.