Clay Fighter

Leírás

A ClayFighter a kilencvenes évek elejének egyre erőszakosabb és komolyabb hangvételű verekedős játékaira adott humoros válaszként született meg. Az 1993-as SNES-premier után a következő évben érkezett meg a Sega Mega Drive portja. A játék karakterei agyagból lettek megformázva, majd stop-motion technikával animálva és digitális sprite-okká alakítva, ami azonnal felismerhető, egyedi látványvilágot kölcsönzött a címnek. A névsorban olyan különc harcosok sorakoztak, mint Bad Mr. Frosty (egy harcias hóember), Taffy (egy életre kelt cukorka), Ickybod Clay (egy tökfejű szellem) és Blue Suede Goo (Elvis paródia). A végső ellenfél, N. Boss, szándékosan egy befejezetlen agyagmodellként jelent meg, tovább erősítve a játék gunyoros stílusát.

A történet és a helyszín egy Mudville-i cirkuszba csapódó agyagmeteorról szól, amely az ott lakókat bizarr harcosokká változtatja, akik azért küzdenek, hogy elnyerjék a “Cirkusz Királya” címet. A játékmenet a kor hatgombos verekedős hagyományait követte, ahol könnyű, közepes és nehéz ütések, valamint rúgások váltották egymást. Bár mechanikailag egyszerűbb volt a műfaj nagyágyúinál, a program a humorra, a túlzó animációkra és a paródiára helyezte a fókuszt.

A fogadtatása vegyes, de alapvetően pozitív volt. Az agyaganimációs vizualitást és a komikus hangvételt dicsérték, bár a játékmenetből hiányzott az akkori etalonok mélysége és egyensúlya. Mindezek ellenére jól fogyott, így számos folytatást és frissítést élt meg, mint például a ClayFighter: Tournament Edition (1994, SNES), a ClayFighter 2: Judgment Clay (1995, SNES) és a ClayFighter 63⅓ (1997, Nintendo 64). A végső, csak kölcsönözhető ClayFighter: Sculptor’s Cut (1998) mára komoly gyűjtői ritkasággá vált. A megjelenés dátumát az OFLC besorolási dátuma (1994.08.17.) alapján becsülték, bár a Hyper magazin szerint az SNES PAL verzió már 1994 februárja/márciusa körül megjelent.