GT Racers

Leírás

A GT Racers élesen szakított a Game Boy Advance-es névadója felülnézeti stílusával, és megpróbált teljes értékű 3D-s arcade versenyzési élményt nyújtani PlayStation 2-n. A brit Aqua Pacific fejlesztőcsapat munkája a korszak költségvetés-kímélő termékeinek tipikus képviselője, amely a hatodik generációs óriások, mint például a Gran Turismo bonyolult tuningolása és licencelt valósága helyett egy sokkal közvetlenebb, azonnal élvezhető élményt kínált. A játék jól példázza azt a piaci trendet, amely során a PAL régió olcsóbb polcait igyekeztek egyszerűbb, könnyen fogyasztható alkotásokkal feltölteni.

A játékmenet öt világváros – London, New York, Róma, Tokió és Párizs – utcáin zajló versenyekre épül. Mindegyik város két különálló pályaelrendezéssel bír, nappali és éjszakai változatban, így összesen tíz versenypálya áll rendelkezésre. Az egyik említésre méltó elem a tizenegy autóból álló felhozatal: bár a járgányok technikailag nem licenceltek, a modellezésük egyértelműen olyan valós szupersportkocsikra hajaz, mint a Dodge Viper GTS, a Bugatti EB110 vagy a Honda NSX. A bajnoki mód bronz, ezüst és arany kupákra tagozódik, ahol a dobogós helyezések elérése újabb matricákat és olyan erősebb gépeket nyit meg, mint például az ‘Imperiale’.

A cím a RenderWare motort használja, ami a költségvetési korlátok ellenére is egyenletes képfrissítést és tiszta autómodelleket tett lehetővé. A fejlesztés egyik legnagyobb akadálya és egyben a kritika fő célpontja a korlátozó kamerarendszer volt; a kézikönyv állításával ellentétben a játék kényszerűen lökhárító-nézetben tartja a pilótát a futamok alatt. Ez jelentős technikai kompromisszum, hiszen a külső nézeti modellek léteztek – ütközéseknél és hátrafele tekintve láthatóvá is válnak –, ám a teljesítmény megőrzése vagy a renderelési terhelés csökkentése érdekében a vezetést tiltották ezekkel. Bár a sebességérzet dicséretes egy budget kiadványhoz képest, az MI útvonaltervezése kezdetleges; a gép által irányított autók mereven ragaszkodnak egyetlen versenyívhez, függetlenül a játékos pozíciójától.

A szoftver visszafogott fogadtatásban részesült, a kritikusok tisztán puritán, olcsó kiadványként könyvelték el. A magazinok dicsérték az irányíthatóságot és a valós városi környezetek változatosságát, de megjegyezték, hogy a külső nézet hiánya és az ismétlődő pályatervezés ront az élvezeti értékén. A játék kizárólag Európában és Ausztráliában jelent meg, NTSC-U változatot sosem kapott, ami hűen dokumentálja azt az időszakot, amikor az Oxygen Interactive jelentős figyelmet fordított a PAL piac megfizethető szoftverek iránti éhségére. Visszatekintve egy funkcionális, de lélektelen versenyjátékról van szó, amely tökéletes lenyomata a PlayStation 2 életciklusának derekán megjelent klónok korszakának.