Nintendo 64 Console

Leírás

A Nintendo 64 szíve a 93,75 MHz-en ketyegő, MIPS R4300i-alapú 64-bites RISC CPU, a NEC VR4300 volt. Ezt egészítette ki az SGI által fejlesztett, 62,5 MHz-es Reality Coprocessor (RCP), amely a grafikai és audiófeladatokért felelt. Az RCP két részre oszlott: a Reality Signal Processor (RSP) a geometriai transzformációkat és a hangfeldolgozást végezte, míg a Reality Display Processor (RDP) a raszterizációért, a pixelműveletekért és a fejlett effektekért volt felelős. Együttesen olyan technológiákat tettek lehetővé, mint a Z-buffering, az anti-aliasing, a trilineáris MIP-mapping, az environment mapping és a perspektívahelyes textúrázás – olyan képességek, amelyek messze kiemelték a konzolt kortársai közül. A rendszer 4 MB Rambus RDRAM memóriával került forgalomba, amely az Expansion Pak segítségével 8 MB-ra bővíthető. A játékok ROM-kártyákon jelentek meg, amelyek gyors betöltési időt biztosítottak, ám a riválisok CD-ROM-jaihoz képest korlátozott tárhelyet kínáltak. A Nintendo kísérletezett a kizárólag Japánban megjelent 64DD mágneses lemezes kiegészítővel is, amely újraírható adathordozókat és a Randnet szolgáltatáson keresztüli online kapcsolódást kínált, bár kereskedelmi szempontból kudarcot vallott. Az audiókimenet 16-bites sztereó, 44,1 kHz-es volt, bizonyos címek pedig támogatták a Dolby Pro Logic térhatású hangzást. A videófelbontás 256×224 és 640×480 pixel között mozgott, 21-bites színpalettával. A négy beépített kontrollerport lehetővé tette a lokális többjátékos élményt, ami a konzol identitásának meghatározó része lett. Az olyan kiegészítők, mint a Controller Pak (32 KB-os memóriakártya), a Rumble Pak és a Transfer Pak tovább bővítették a lehetőségeket.