Doom

Leírás

A Doom, amely eredetileg 1993-ban jelent meg DOS-alapú számítógépekre, az FPS műfaj egyik alapköve és a modern játékipar meghatározó alkotása. A 32X verzió volt a játék első konzolos portja, noha alapjait a néhány nappal később megjelenő Jaguar-verzióból merítette. Ezek a változatok az első két epizód (Knee‑Deep in the Dead és The Shores of Hell) 17 pályáját tartalmazták. A harmadik epizód (Inferno) kimaradt, és vele együtt a BFG9000 fegyver is, bár a kézikönyvben továbbra is említést tettek róla, és csalókódokkal elérhető maradt. Számos ellenség is hiányzott, köztük a Cyberdemon, a Spider Mastermind és a Spectre.

A játékmenet megőrizte a Doom alapvető mechanikáit: a pörgős lövöldözést, a kulcsalapú előrehaladást és a labirintusszerű pályatervezést. A 32X hardver többletteljesítménye ellenére a játék technikai korlátokba ütközött. A pályákat leegyszerűsítették, a textúrákat csökkentették, a képernyőablakot pedig zsugorították a teljesítmény fenntartása érdekében. A port alapvetően jobban futott, mint a későbbi SNES-verzió, különösen a képfrissítési sebességet tekintve, de kevesebb funkcióval rendelkezett, mint az eredeti PC-s kiadás.

A zenei anyag jelentős visszalépést szenvedett, mivel a 32X a Mega Drive YM2612 FM-chipjére támaszkodott, ami a PC-s MIDI-hez vagy más konzolos portokhoz képest nyersebb, kevésbé atmoszferikus hangzást eredményezett. Több hangeffektus is hiányzott. A Jaguar-verzióval ellentétben a 32X-es port nem kínált többjátékos módot, és mentési rendszer sem volt benne, bár a pályaválasztási lehetőség bekerült.

A korai 32X címek közül ez volt az egyik erősebb darab, és technikai demóként is szolgált a korabeli konzolok között, de érthető módon kritikát érdemel a hiányzó tartalmak és a hangzásbeli kompromisszumok miatt. Ma már inkább a PC-s lövöldözős játékok konzolokra történő átültetésének korai kísérleteként tekintünk rá. A 32X-es Doom mára jórészt feledésbe merült, árnyékában a PlayStation, Saturn és későbbi konzolok teljesebb kiadásai állnak.