Shellshock

Leírás

A Shellshock egy pörgős, belső nézetű harckocsiszimulátor, amelyet a Tomb Raider és a Thunderhawk mögött álló legendás stúdió fejlesztett. Ez az egyik azon kevés korai 3D-s lövöldözős játékok közül, amely technikai szempontból szinte tökéletes paritást ért el a PlayStation-verzióval – ez ritkaságszámba ment abban az időben, amikor a Saturn-átiratok gyakran szenvedtek alacsonyabb képfrissítéstől vagy csonka funkcióktól.

A játékélmény a Thunderhawk-motor módosított, szárazföldi mozgásra optimalizált változatára épül. A realizmusra törekvő harckocsis játékokkal ellentétben a Shellshock egy árkád lövöldözős játék lendületével bír: a tankunk fürge, gyors oldalazó mozgásra képes, tornya pedig nagy kezdősebességgel tüzel. A játék börtön-központja lehetőséget ad a játékosoknak, hogy a küldetések között interakcióba lépjenek zsoldoscsapatukkal, és fejlesszék a harckocsi páncélzatát, újratöltési sebességét vagy másodlagos fegyverzetét. Ezt a könnyed RPG-elemet különösen dicsérték, mivel érezhető fejlődést kölcsönzött a 25 küldetésből álló kampánynak.

Technikai szinten a Saturn-verzió kiemelkedik a látótávolságával és a képfrissítési sebességével. Míg az 1996-os 3D-s Saturn-játékok többsége küzdött a textúrák késői megjelenésével (pop-in), a Shellshock képes volt a tágas városi környezeteket relatíve stabil 30 fps mellett megjeleníteni. A Saturnra jellemző módon a játék nélkülözi a hardveres átlátszóságot a füst és a robbanások esetében, helyette ditherelt hálókat használ, de a képernyőn megjelenő részecskék mennyisége az akkori mércével mérve technikai bravúrnak számított. A látványvilágot Martin Iveson komor, atmoszferikus trip-hop zenéje koronázza meg, amely a Saturn belső hangchipjét használva biztosította a kiváló minőségű audiót, a CD-DA sávoknál megszokott töltési idők nélkül.

A megjelenéskor a cím kritikai sikert aratott, különösen az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, ahol a Mean Machines Sega 77%-ra értékelte, dicsérve a sebességét és a sziklaszilárd 3D-s motort. A közönség fogadtatását meghatározta a játék bátor, szokatlan esztétikája; a száraz katonai szimulációk helyett a Shellshock erősen támaszkodott a 90-es évek hip-hop és trip-hop kultúrájára, graffitivel díszített menükkel, utcai stílusú karakterdizájnnal és szlenggel teli forgatókönyvvel. Bár egyesek szerint ez a városi máz kissé erőltetett volt, a kritikusok értékelték, hogy egy alapvetően lassú műfajba a játék friss hozzáállást és iramot vitt. A visszatekintések már visszafogottabbak: elismerik a motor teljesítményét, de megjegyzik, hogy a küldetések változatossága idővel kopik, és a városi környezetek ismétlődőnek hathatnak.