Case + Manual: Shellshock

Leírás

A Shellshock egy pörgős belső nézetű harckocsi-szimulátor, amelyet a Tomb Raider és Thunderhawk mögött álló legendás stúdió jegyez. Ez azon kevés korai 3D-s lövöldözős játék egyike, amely technikai szempontból szinte tökéletesen megegyezik a PlayStation-verzióval – ez ritka bravúr volt egy olyan korszakban, amikor a Saturn-átiratok gyakran szenvedtek alacsonyabb képfrissítéstől vagy megcsonkított tartalomtól.

A játékmenet a Thunderhawk motor módosított, földi mozgásra optimalizált változatára épül. A legtöbb tankos játékkal ellentétben, amelyek a realizmusra törekednek, a Shellshock egy ízig-vérig árkád lövöldözős cím; a tankunk fürge, gyors oldalazó mozgásra képes, a lövegtornya pedig nagy sebességgel forgatható. A játék központi bázisa lehetőséget ad a játékosoknak, hogy a küldetések között interakcióba lépjenek zsoldoscsapatukkal, és fejlesszék tankjuk páncélzatát, újratöltési sebességét vagy másodlagos fegyverzetét. Ezt a könnyed RPG-elemet sokat dicsérték, mivel érezhető fejlődést biztosított a 25 küldetésből álló kampány során.

Technikai szinten a Saturn-változat kiemelkedik látótávolságával és képfrissítésével. Míg az 1996-os 3D-s Saturn-játékok többsége küzdött a tereptárgyak késői megjelenésével (pop-in), a Shellshock képes volt viszonylag stabil 30 FPS mellett megjeleníteni a kiterjedt városi környezeteket. Bár a Saturn hardveréből adódóan hiányzik az igazi átlátszóság a füst és a robbanások megjelenítésénél – a gép helyette ditherelt rácsokat használ –, a harcok közben látható részecskék mennyisége a kor mércéjével mérve lenyűgöző volt. A grafikát Martin Iveson nyers, atmoszferikus trip-hop zenéje egészíti ki, amely a Saturn belső hangchipjét használva biztosított kiváló minőségű audiót, elkerülve a CD-DA sávok betöltési késleltetését.

A megjelenéskor a játék kritikai sikert aratott, különösen az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, ahol a Mean Machines Sega 77%-ra értékelte, dicsérve a sebességét és az „acélos” 3D-s motorját. A közönség fogadtatását a játék merész, szokatlan esztétikája határozta meg; a száraz katonai szimuláció helyett a Shellshock erősen támaszkodott a kilencvenes évek hip-hop és trip-hop kultúrájára, graffitis menükkel, az utcai divat által inspirált karakterdizájnnal és szlenggel átszőtt párbeszédekkel. Bár egyesek erőltetettnek érezték ezt a stílust, a kritikusok elismerték, hogy a tankos játékok hagyományosan lassú műfajába sikerült egy adagnyi vagányságot és dinamikát csempészni. A retrospektív nézetek ma már árnyaltabbak: elismerik a technikai teljesítményt, ugyanakkor rámutatnak, hogy a küldetések változatossága idővel megkopik, a városi környezetek pedig monotonná válhatnak.