Nintendo 64

Leírás

A Nintendo 64 gép lelkét a 93,75 MHz-en ketyegő, MIPS R4300i alapú 64 bites RISC processzor, a NEC VR4300 biztosította. Ehhez társult az SGI által tervezett, 62,5 MHz-es Reality Coprocessor (RCP), amely a grafikai és audiofeladatokért egyaránt felelt. Az RCP két egységre oszlott: a geometriai transzformációkat és a hangfeldolgozást végző Reality Signal Processor (RSP), valamint a raszterizációt, pixelműveleteket és különleges effekteket kezelő Reality Display Processor (RDP). Ezen architektúra révén olyan technológiák váltak elérhetővé, mint a Z-buffering, az élsimítás, a trilineáris MIP-mapping, a környezet-leképezés (environment mapping) és a perspektívahelyes textúrázás, amelyek technológiailag a kor fölé emelték a konzolt.

A rendszer 4 MB Rambus RDRAM memóriával érkezett, amely az Expansion Pak segítségével 8 MB-ra bővíthető volt. A játékok ROM-kazettákon jelentek meg, amelyek gyors betöltési időt kínáltak, ugyanakkor tárhely tekintetében korlátozottabbak voltak a versenytársak CD-ROM-jaihoz képest. A Nintendo kísérletezett a 64DD-vel is – egy kizárólag Japánban megjelent mágneslemezes kiegészítővel, amely az újraírható adathordozók mellett a Randnet szolgáltatáson keresztül online kapcsolatot is kínált, bár kereskedelmileg bukásnak bizonyult.

A gép 16 bites, 44,1 kHz-es sztereó hangzást biztosított, néhány cím pedig támogatta a Dolby Pro Logic térhatású hangzást. A felbontás 256×224 és 640×480 képpont között mozgott, 21 bites színpalettával. A négy beépített kontrollerport révén a helyi többjátékos mód a konzol identitásának meghatározó részévé vált. A funkcionalitást olyan kiegészítők bővítették, mint a 32 KB-os memóriakártyaként funkcionáló Controller Pak, a Rumble Pak rezgőegység és a Transfer Pak.