Lost Sphear

Leírás

A Lost Sphear a Tokyo RPG Factory trilógiájának második darabja az I Am Setsuna után, melyet a Square Enix azzal a céllal hívott életre, hogy megidézze a kilencvenes évek klasszikus JRPG-játékainak szellemiségét. A világot a „Lost” néven ismert titokzatos jelenség fenyegeti, amelyben egész városok, tájak és emlékek vesznek el a fehér semmiben. A főhős, Kanata, felfedezi, hogy képes az emlékek hasznosításával helyreállítani ezeket az elveszett területeket, így útra kel társaival – Luminával, Locke-kal és Vannal –, hogy újjáépítsék a világot és feltárják a krízis forrását. Ez a téma némileg az Enix Terranigma című alkotását juttatja eszembe, bár attól jócskán elmarad a nagyság tekintetében. Az emlék-helyreállítás mechanikája azonban központi szerepet játszik mind a történetben, mind a játékmenetben, összekapcsolva az identitás és az emlékezés témáit a játékos fejlődésével.

Technikai szempontból a Lost Sphear a Square korai szerepjátékaiból jól ismert Active Time Battle rendszerre épít, de kiegészíti azt egy rugalmas pozicionálási mechanikával, amely lehetővé teszi a karakterek mozgását a harc közben, így módosítva a támadási hatótávolságot és kihasználva az ellenfelek gyengeségeit. A játékban megtalálhatóak a „Vulcosuit”-ok is, olyan gépesített páncélzatok, amelyek fokozott képességekkel és taktikai opciókkal ruházzák fel a karaktereket. A játék látványvilága letisztult és minimalista, hangsúlyt fektetve azokra a nosztalgikus stílusjegyekre, amelyek a Super Nintendo és a PlayStation 1990-es évekbeli szerepjátékait idézik, bár mindezt modern 3D-s környezetbe ültetve.

A kritikusok méltatták a csiszolt harcrendszert és a tematikus ambíciókat, de sokan megjegyezték, hogy a játék túlságosan épít korábbi címekre, és nélkülözi az elődök érzelmi töltetét; személy szerint én is hiányoltam a mélyebb karakterkapcsolatokat. Elsősorban a hagyományos JRPG-k rajongóinak ajánlható, nem a szélesebb közönségnek. A Lost Sphear a Tokyo RPG Factory kísérletének része volt a JRPG-k „aranykorának” modern környezetbe való átültetésére. Olyan mechanikákat és narratív motívumokat tartalmaz, amelyek szándékosan utalnak a Chrono Trigger és a Final Fantasy VI elemeire, ám a fogadtatása jól mutatja, milyen nehéz egyensúlyt teremteni a tiszteletadás és az innováció között. A trilógia végül az Oninaki című epizóddal zárult.