D no Shokutaku
Dの食卓Egy kísérteties és úttörő pszichológiai horror ‘interaktív mozi’ kalandjáték Kenji Eno rendezésében. A cím szó szerinti fordítása ‘D vacsoraasztala’, ahol az asztal a család és a titkok metaforája. Nemzetközileg egyszerűen csak ‘D’-ként ismert, a korai 3D korszak transzgresszív etalonja, amely az optikai adathordozók kapacitását kihasználva nyújtott egy teljesen előre renderelt, korai példát a videójátékos filmszerű történetmesélésre.
Leírás
A D no Shokutaku Laura Harris történetét meséli el, aki értesül arról, hogy köztiszteletben álló orvos édesapja hirtelen ámokfutásba kezdett és elbarikádozta magát egy kórházban. A helyszínre érve Laura egy szürreális, gótikus kastélyban találja magát, amely a családja sötét múltjának fizikai kivetülése. A narratíva a kannibalizmus, a reinkarnáció és az örökölt traumák kérdéskörét járja körül, szűkszavú párbeszédekkel és nyugtalanító képi megoldásokkal. A játék atmoszférája fojtogatóan elszigetelt, amelyet a lassú, megfontolt kameramozgások és a minimalista zenei aláfestés tesz még feszültebbé minden egyes üres folyosón.
A játékmenet egy valós idejű feszültségkeltő kísérlet, amely hírhedten szigorú, kétórás időkorláttal operál, szüneteltetési vagy mentési lehetőség nélkül. A játékosok előre renderelt FMV-szekvenciákon keresztül navigálnak, útvonalakat választva és tárgyakkal interakcióba lépve oldják meg a környezeti fejtörőket. A mechanika belső nézetre épül, ahol nyomokat kell vizsgálni, limitált tárgykészletet menedzselni, és esetenként gyors reflexeket igénylő eseményekre reagálni. Technológiailag a játék korának csúcsteljesítménye volt, kihasználva a csúcskategóriás Silicon Graphics munkaállomások erejét olyan karaktermodellek és környezetek létrehozásához, amelyek messze meghaladták a korabeli otthoni konzolok valós idejű képességeit.
Ez a cím a néhai Kenji Eno és stúdiója, a WARP alapműve, amely megalapozta az avantgárd játéktervezés örökségét, dacolva az akkori ipari normákkal. Bár eredetileg a 3DO zászlóshajójaként jelent meg, a Sega Saturnra és PlayStationre való sikeres átirata a Resident Evil mellett hozzájárult a survival horror esztétika definiálásához. Laura Harris karaktere a WARP digitális színésznőjévé vált, feltűnt a szellemi örökös Enemy Zero című játékban, valamint a mechanikailag eltérő, de közvetlen folytatásnak tekinthető D no Shokutaku 2 (D2)-ben a Dreamcasten. A játék a mai napig a “filmszerű” játékmenet egyedülálló példája, amely a rendezői víziót a játékos kényelme elé helyezte.
Adatlap
| Tétel Neve |
|
|---|---|
| Eredeti Név |
|
| Termékkód |
|
| Vonalkód |
|
| Sorozat | |
| Típus | |
| Műfaj | |
| Téma | |
| Régió | |
| Értékesítési Terület | |
| Csomagolás | |
| Dokumentáció / Kézikönyv | |
| Fejlesztő | |
| Kiadó | |
| Forgalmazó | |
| Adathordozó | |
| Játékosok | |
| Korhatár | |
| Kiadási Ár |
|
| Megjelenés Dátuma | |
| Hozzáadás Dátuma |
|