The Getaway

Leírás

A The Getaway volt a Sony Computer Entertainment Europe kísérlete egy játszható gengszterfilm létrehozására, amely tudatosan távolodott a Grand Theft Auto árkád stílusú káoszától, helyette a kelet-londoni valóság nyers ábrázolására törekedett. A belső fejlesztésű Team Soho által 2002 végén megjelentetett cím a Snatch és a Get Carter filmek által népszerűsített Cockney bűnözői esztétikát ragadja meg. A koncepció a narratív elmélyülést helyezte a sandbox szabadság elé. Eredetileg a PS2 nyitócímének szánták, ám két év csúszást követően jelent meg, mivel a stúdió a központi London 16 négyzetkilométeres területének példa nélküli építészeti hűséggel történő leképezésére fókuszált. A játékmenet egy kettős történetre épül: Mark Hammond, egy kelepcébe csalt ex-fegyenc, akit a Charlie Jolson maffiafőnök zsarol, és Frank Carter, a Flying Squad öntörvényű nyomozója között oszlik meg a kampány. A program egyik meghatározó eleme a HUD (Heads-Up Display) teljes hiánya: nincsenek életerőcsíkok, lőszerjelzők vagy minitérképek. A játékosokat az autóik irányjelzői vezetik a célállomások felé. Az egészségi állapotot a karakter sántítása vagy a ruháján megjelenő vérfoltok jelzik, a felépüléshez pedig falhoz kell támaszkodni a szusszanásnyi pihenőhöz. Ellentétben a Grand Theft Auto III-mal, a The Getaway autói hivatalos licencekkel rendelkeznek, így Lexus, Nissan és Vauxhall modellek vezethetők benne, amelyek kifejezetten realisztikus törés- és fizikai modellel bírnak. Technikai szempontból a játékot egy egyedi motor tette különlegessé, amely képes volt folyamatosan streamelni a 3D geometriát és a nagy felbontású textúrákat közvetlenül a DVD-ről, lehetővé téve a 16 négyzetkilométeres térképen való töltőképernyő nélküli közlekedést – 2002-ben ez forradalmi teljesítménynek számított. A teljes körű arc-, test- és hang-mozgásrögzítés (motion-capture) alkalmazása színészi súlyt kölcsönzött az átvezetőknek. Az ambiciózus motor azonban az irányítás rovására ment, amelyet sokan merevnek, lassúnak és nehézkes kamerakezelésűnek bíráltak. További probléma volt a valós licencek körüli vita; a korai PAL kiadásokban egy British Telecom (BT) kisteherautó szerepelt, amelyet Hammondnak el kellett kötnie egy korrupt zsaru likvidálásához. A BT jogi lépésekkel fenyegetőzött, attól tartva, hogy a játék erőszakra buzdít a szerelőikkel szemben, így a Sony kénytelen volt azt egy általános fehér Ford Transitra cserélni minden későbbi nyomatban. Megjelenésekor a The Getaway megosztotta a kritikusokat: dicsérték az esztétikai törekvéseit, de keményen ostorozták a nehézkes kivitelezés miatt. A magazinok elismerték a kiváló szinkront, a komoly forgatókönyvet és London utcáinak döbbenetes hűségét, de gyakran megjegyezték, hogy a brutális időkorlátok és a kényelmetlen fedezékharc nehézkessé teszik a játékot. A program Európában és Ausztráliában hatalmas sikert aratott, hibái ellenére is milliókat adtak el belőle. Visszatekintve egy rendkívül ambiciózus, ugyanakkor tökéletlen alkotásnak tekinthető, amely kikövezte az utat a későbbi generációk filmes játékai előtt; a rendező, Brendan McNamara ugyanezt a tervezési filozófiát vitte tovább a L.A. Noire fejlesztése során.