Tales of Eternia

Leírás

A Tales of Eternia a Namco hosszú életű RPG-szériájának harmadik fő epizódja, amely a PlayStation 1 korszak 2D-s animációinak technikai csúcsát képviseli. A három lemezen elterülő történet Reid Hershel és Farah Oersted kalandjait követi, akik találkoznak a titokzatos Meredyvel, aki egy idegen, “Melnics” nyelven beszél. A cselekmény két ikervilág, Inferia és Celestia közelgő ütközése körül forog, amelyeket az Orbus Barrier választ el egymástól. A “Grand Fall” katasztrófájának megelőzése érdekében a csapatnak be kell utaznia e két ellentétes birodalmat: az egyik egy buja, hagyományos fantasy táj, a másik pedig egy technológiailag fejlett, viharvert világ, miközben a Greater Craymel néven ismert elemi szellemek erejét is segítségül hívják. Az Eternia kiemelkedő újítása a többjátékos mód bevezetése – a sorozat történetében először –, amely lehetővé teszi akár négy játékos számára is, hogy egy-egy karaktert irányítsanak a csapatból.

Megjelenésekor a játékot széles körben méltatták a pörgős, úgynevezett Aggressive Linear Motion Battle System (A-LMBS) harcrendszerért, amely az elődjeihez képest jelentősen felgyorsította a küzdelmeket és komplexebbé tette a kombinációkat. A kritikusok dicsérték a kiváló minőségű 2D-s sprite-okat és a kézzel rajzolt háttereket, amelyek élénk ellenpontjai voltak az iparág korabeli, görcsös törekvésének a 3D-s modellek felé. A nemzetközi forgalmazást ugyanakkor beárnyékolta egy észak-amerikai márkaépítési döntés, miszerint a játékot Tales of Destiny II néven jelentették meg. Bár a cél a korábbi nyugati megjelenés ismertségének kihasználása volt, a lépést sokan bírálták, hiszen a történetnek semmilyen közvetlen kapcsolata nincs az eredeti Tales of Destiny játékkal. Ez a korszak tipikus, megkérdőjelezhető nyugati marketingdöntése volt. Ennek ellenére a játék kereskedelmi sikert aratott, közel egymillió példányban kelt el, és megszilárdította a széria hírnevét a nagy költségvetésű, anime-ihletésű produkciós értékek terén.

Visszatekintve, a Tales of Eternia az egyik legkiválóbb 2D-s szerepjátékként él az emlékezetünkben, amely tökélyre fejlesztette a korábbi 32-bites részek által lefektetett technikai alapokat. Sokan a klasszikus korszak etalonjaként tekintenek rá, különösen a mélyreható elemi mágiarendszer és a Skits (átvezető párbeszédek) bevezetése miatt, amelyek jelentőségteljes karakterfejlődést biztosítottak a fő történeti szál mellett. A névadással kapcsolatos vita máig érdekes téma, mivel végül odáig vezetett, hogy a valódi Tales of Destiny-folytatás (amely PlayStation 2-re jelent meg) évekig nem kapott nyugati honosítást, hogy elkerüljék a további piaci zavart (újabb fekete pont a játékosokat lekezelő marketingeseknek). Sajnos a későbbi PSP-portból teljesen kihagyták a többjátékos módot, pedig az a platform igazán kiaknázhatta volna ezt a lehetőséget. Ez az eredeti, 3 lemezes kiadás a mai napig érdemes a figyelemre a zökkenőmentes teljesítménye, a kooperatív játékélménye, valamint a melléktartalmak és minijátékok sűrűsége miatt.