Stuntman (Platinum)

Leírás

A Stuntman a Reflections Interactive stúdió részéről éles váltást jelentett a Driver nyílt világú bűnözős formulájától egy szigorúan lineáris, célkitűzéseken alapuló élmény felé, amely a hollywoodi kaszkadőrök nagy nyomással járó életét szimulálja. A játék a korszak DVD-extrái iránti rajongást lovagolta meg, feladva a városi szabad kószálás élményét a kötött, koreografált jelenetekért. A koncepció a próbálkozáson és hibázáson alapuló precizitást, illetve a moziszerű látványvilágot helyezte előtérbe, így szakítva az akkori árkád autóversenyek hagyományaival, ahol a sebesség helyett itt a tökéletesség volt a követelmény.

A játékmenet gerincét egy Karrier mód alkotja, ahol a játékosoknak hat fiktív film kaszkadőrmutatványait kell végrehajtaniuk, beleértve a Guy Ritchie stílusát idéző Toothless in Wapping-et vagy a Dukes of Hazzard-paródia A Whoopin’ and a Hollerin’ című alkotást. A hagyományos versenyjátékokkal ellentétben a sikert egy rendező diktálja, aki vezényszavakkal irányít („Balra! Át! Ugrás! Felvétel!”), amelyeket másodperc törtrésze alatt kell végrehajtani. Egyetlen hiba vagy ütközés esetén azonnali „Vágás!” a vezényszó, és kényszerű újrakezdés következik. Ez a változat bevezette a Stunt Constructor módot is, ahol a játékosok saját, fizikát meghazudtoló pályákat építhettek és tesztelhettek.

A fejlesztés a Driver fizikai motorjának továbbfejlesztett változatát használta, amely a járműveknek jellegzetes, „nehézkes”, felfüggesztés-központú irányítást kölcsönzött. Fontos funkció volt a „Replay” rendszer, amellyel a sikeres futamokat drámai kameraszögekkel és vizuális effektekkel vághatták össze, mintha egy valódi mozifilm előzetesét látnánk. A PlayStation 2-es verzió azonban számos problémával küzdött, leginkább a töltési időkkel a próbálkozások között; mivel egy jelenet tökéletesítéséhez tucatnyi kísérlet kellett, a 20-30 másodperces újratöltések komoly frusztrációt okoztak. A PAL kiadás hírhedt „lusta” portnak számít, mivel 50Hz-en fut, így a játéksebesség – különösen a gépi ellenfeleké – lassabb, mint az NTSC verziónál.

A Stuntman fogadtatása megosztó volt: a kritikusok a koncepció zsenialitása és a kivitelezés brutalitása között őrlődtek. A szaklapok dicsérték a valósághű járműfizikát és a tökéletes felvétel sikerélményét, de gyakran kritizálták a könyörtelen nehézségi görbét és a „próbálkozás-töltőképernyő” ciklusát. A legpozitívabban a keményvonalas autóverseny-rajongók fogadták, akik értékelték a szimulációs elemeket, míg az alkalmi játékosok számára a szigorú megfelelési kényszer túl megterhelőnek bizonyult. Visszatekintve egyfajta kultikus klasszikusnak számít, amely a merész alapötlete mellett a szinte leküzdhetetlen kihívásairól maradt emlékezetes. Az Infogrames (az Atari márkanév alatt) 2002-ben adta ki, ez az ausztrál piacon forgalmazott brit Platinum kiadás pedig az eredeti megjelenés újracsomagolt változata.