Oni

Leírás

Az Oni Konoko történetét követi, aki a Techno Crimes Task Force elit ügynöke. A játék hidat képez a korai 2000-es évek komplex 3D-s verekedős játékai és a klasszikus akció-lövöldözős címek között. Erősen táplálkozik a cyberpunk anime-világból, különösen a Ghost in the Shell stílusjegyeiből. Bár a PC-s és Mac-es verziókat a Bungie házon belül fejlesztette, a stúdiót a fejlesztés közepén felvásárolta a Microsoft, hogy a Halo munkálataira koncentrálhassanak. Emiatt a PlayStation 2-es port a Rockstar Canada kezébe került (a Take-Two Interactive kiadása alatt). A játék a megszokott „fuss és lőj” mechanika helyett folyékony, lendületalapú harcművészetre épít, amely arra kényszeríti a játékost, hogy zökkenőmentesen váltson az ellenfelek lefegyverzése és a pusztító közelharci kombók között. A korabeli lövöldözős játékokkal ellentétben a lőszer rendkívül ritka, és nem cipelhetünk magunkkal hatalmas arzenált. A fejlődés kulcsa Konoko kiterjedt mozdulatsorának – dobásoknak, söpréseknek és akrobatikus ütéseknek – az elsajátítása. A harcrendszer akkor teljesedik ki igazán, amikor megtanulunk golyózápor alatt csúszni, lefegyverezni egy szindikátusi zsoldost, kiüríteni a fegyverét, majd a fegyvert az ellenfélhez vágva elkábítani őket, mielőtt visszatérnénk a pusztakezes küzdelemhez. A fejlesztés különlegessége a környezet monumentális építészeti léptéke, ugyanakkor szembeötlőek a PC-központú játék PS2-re való portolásának nehézségei. A karakter animációk folyékonysága és a harci mozdulatok ötvözése lenyűgöző volt a maga idejében, lehetővé téve a kifejező harci koreográfiát. A PS2-es verzió azonban kompromisszumokra kényszerült: mivel a pályákat eredetileg PC-architektúrára tervezték, a brutalista terek gyakran üresnek, élettelennek és interaktív elemekben szegénynek hatottak. Ráadásul az egér-billentyűzet kombóra tervezett komplex harcrendszert a DualShock 2 kontrollerre ültetni nehézkesre sikerült, a tanulási görbe meredek volt, a konzolos port pedig gyakran küzdött képkocka-ingadozással a zsúfolt összecsapások során. Megjelenésekor az Oni megosztó, ám szenvedélyes fogadtatásban részesült. A kritikusok dicsérték a mély, kielégítő közelharcot és a sötét, atmoszferikus cyberpunk esztétikát, ugyanakkor keményen bírálták az ismétlődő, kietlen pályatervezést és a mentési rendszer hiányát, ami miatt egy-egy halál után hosszú, kimerítő szakaszokat kellett újrakezdeni. Bár a PlayStation 2-es portot a teljesítménybeli nehézségek miatt ma már sokan az élmény kevésbé szerencsés módjának tartják, az Oni kitartó kultuszstátuszt vívott ki magának. A játék úgy vonult be a történelembe, mint egy korát megelőző akció-hibrid, amely lerakta a későbbi műfajmeghatározó címek dinamikus harcrendszereinek alapjait.